Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés (redintegráció). 103 az az érték a szerzemény, tehát csak az az érték lehet külön a szerzeményi öröklésnek a tárgya, amely az apai és anyai ágról hárult vagyon értékét meghaladja. Ebből következik, hogy az öröklés szempontjából közömbös, hogy a hagyaték ténylegesen minő vagyonrészből alakult, tehát hogy van-e a hagyatékban oly vagyon is, amely az örökhagyónak adásvétel utján szerzett vagyona, mert a hagyatékban szerzeményről jogilag csak akkor lehet szó, ha az apai és anyai ágról hárult vagyonérték teljes fedezetet nyervén, ezt meghaladó vagyonérték mutatkozik. (7977 906. MD. I. 173.) A hagyatéknak az ági érték terhét képezi és az a szerzeményből az ági örökösnek elsősorban megtérítendő. (P. I. 1833/1909. MD. III. 228.) Az ági örökös az elhalt szükségörökös kötelesrészét tevő értékből csak azt a hányadot követelheti, mely a szükségörököst az ági vagyonból kötelesrész cimén illette. Ellenben a szerzeményi vagyonból kijáró kötelesrész-jutalékra az ági örökösnek törvényes örökösödési joga nincs; sem pedig a hiányzó ági vagyon a leszármazó kötelesrészéb? jutott szerzeményi értékből nem pótolható. (2541/1912. MD. VII. 37.) Közszerzeményrőí csak akkor lehet szó, ha a házastárs vagyona meghaladja a különvagyon értékét, szerzeményről az öröklés szempontjából pedig csak akkor, ha a hagyaték meghaladja az ági vagyon értékét. (Rp. VII. 121/1915. MD. IX. 269.) Állandó birói gyakorlat szerint a természetben már nem létező ági vagyon értéke mindig hiánytalanul adandó ki a hagyatékból, ha az ági vagyon értékét meghaladó szerzeményi vagyonból örökhagyónak a tartozásai fedezhetők. (Rp. VII. 306/1915. MD. IX. 270.) Szerzeményi vagyont csakis a hagyatéki terhek levonása és a természetben meg nem levő ági vagyon értékének pótlása után a hagyatékban fennmaradt felesleg képez. (P. I. 5725/1916. MD. XI. 94.) 3. Szerzeményi vagyon. L. a Mt. 1795. §-ánál közölt határozatokat is. A testvér által nővére kiházasításakor, de nem osztálvrész fejében adott ingó tárgyak ajándéknak lévén tekintendők, a megajándékozott nővérnek elhalálozása folytán, mint ági vagyon vissza nem követelhetők, azok tehát a nővér szerzeményét képezik. (1887. jún. 27. 3842.) A hagyatéki vagyon szerzeményi jogi természetén nem változtat az, hogy öröklött pénzen, vagy ennek tekintete alá eső pénzen vétetett s annak szerzeményi minőségét az állapítja meg, hogy azt az örökhagyó vette és kifizette. (5922/1901.) Az a vagyon, amely az örökhagyóra szüleitől hárult, a nagyszülőkre nézve, akik annak a vagyonnak tőlük származá-