Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

104 Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. sát bizonyítani nem tudják, szerzeményi vagyon természetével bir s abban a lemenők, hitvestárs és szülök s ezektől leszármazók hátrahagyása nélkül elhalt örökhagyó után a nagyszülőktől származó legközelebbi oldalrokon örököl. (1884. szept. 27. 2620.) Azonos: 842/1902. Dt. 3. f. XXIII. 148. Az überlandialis földek annak szerzeményét képezik, aki azokra a tulajdonjogot megszerezte s e földekre vonatkozó haszonbérleti jognak a most említett szerző előde elhalálozása idejében volt értéke sem képez ági vagyont. (1896. dec. 21,, 918.) Habár kétségtelen, hogy felp.-nek, mint állítólagos ági vagyonbeli örökösnek a végrendelet megtámadásához kereseti joga a végrendeleti örökösök ellenében fennállott volna, ha az örökhagyónak első férje K. I. azon ténye által, hogy a kereseti ingatlanokat a helyszíneléskor örökhagyó nevére telekkönyveztette, tehát örökhagyó tulajdonába bocsátotta, azon javakat ági természetétől meg nem fosztotta volna; ezen éppen felp. ágáról keletkezett jogcselekmény által a kereseti ingatlanok örökhagyó szerzeményévé válván, felp., mint örökhagyóval vérségi összeköttetésben nem álló személy a hátrahagyott házastárssal és örökhagyó testvéreivel szemben törvényes öröklésre hivatva nem lévén, a végrendelet megtámadásához sem volt joga, ily értelemben tehát áll a T.-nak ez irányban tett kijelentése. (1888. jún. 8432/87.) Az örökölt vagyonnal örökösre szálló teher, amennyiben azt örökös kifizeti, mint az örökölt vagyonba tett beruházás, szerzeménynek tekintendő. (1885. máj. 12. 713.; azonos: 6696' 88. Állandó gyak.) Az egyik osztályos testvértől (visszteher ellenében) megszerzett apai vagyon a szerző félre nézve nem apáról hárult (ági), hanem szerzeményi vagyont képez. (6765/88. Állandó gyakorlat.) Ugyanígy: Rp. I. 4711/192Í. MD. XV. 102. — Rp. I. 3086/1916. MD. X. 180. — P. I. 1899/1921. MD. XV. 22.) A szülők utáni örökrésznek, a testvértől testvér részéről megszerzése folytán, a szerző testvér szerzeményéül nem az örökrészért adott ellenérték, hanem maga az örökrész tekintendő, még pedig az esetben is, ha az adott ellenérték az örökrész valóságos értékénél kisebb volna is. (187/1904. Dt. 4, f. I. 175.) Szerzeményi vagyont képez azon dolog, melyet valaki vétel utján szerez és annak vételárát kifizeti. Azon körülmény, hogy kitől kapott pénzen vétetett az meg, a dolog szerzeményi vagy ági voltának megítélésénél nem döntő; mert habár a vétel a szülőktől kapott pénzen és a szülők közbenjárása mellett történt volna is, a megvett dolog még sem a szülőktől szállt a vevőre. (1889. ápr. 2. 9720/88.) Ági örökösödés tárgyául azon javak szolgálnak ugyan, melyeknek közös törzsről lett káromlása bizonyíttatik; de egy-