Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

84 Jász-kún hitvestársi öröklés. szabályok által fenntartott jászkún statútum, mint partikuláris jognak a rendelkezései hivatalból nyernek alkalmazást, tekintet nélkül arra, hogy azokra a felek hivatkoztak-e vagy sem, s e rendelkezések a jászkúnokra vonatkozólag is csak abban az esetben mellőzhetők, ha a házasfelek a közszerzeményt a nő javára szerződésileg állapítják meg, avagy azt az örökösök az özvegygyei szemben kifejezetten elismerik. Alaptalan I. r. alperesnek az az ellenvetése, hogy jóllehet felperes keresetében közszerzemény alapján tulajdonjogi igényt érvényesített, az elsőbíróság részére hitvestársi öröklési jogot ítélt meg, mert a jászkún nőnek közszerzői minőségén alapuló joga a hivatalból alkalmazandó jászkún statútum által szabályozott özvegyi öröklésben nyer megoldást, vagyis a keresetbe vett közszerzeményi jogok helyébe lép a statútum által ezek kárpótlásául megállapított hitvestársi öröklési jog. Az elsőbíróság helyesen állapította meg, hogy felperes közszerzőnőnek nem tekinthető, ez okból csupán az örökhagyó ingó szerzeményéből egy örökrészre tarthat igényt. Örökhagyó után négy gyermek maradt, felperest tehát a statútum 2. §-a értelmében örökrészül az örökhagyó hagyatékául leltározott és a szerzeményi ingó vagyonnal egy tekintet alá eső takarékpénztári betét egyötöd része illeti meg. (Rp. I. 473/1919. Mjog Tára I. 8.) Annak megállapításánál, hogy a nőnek van-e közszerzeményi igénye, a férjnek a házasságkötés idején fennálló személyi állapota, — a hitvestársi öröklési igény elbírálásánál pedig a férjnek az elhalálozáskor volt községi illetősége irányadó. Az alperes közszerzeményi és az örökhagyó után való öröklési igényének eldöntésénél a jászkun statútumokban foglalt jogszabályok és az azokhoz fűződő bírói gyakorlat irányadók. E jogszabályok értelmében a jászkún nőt, ha maradék van, — értvén a maradék alatt az oldalági rokont is, — a férje hagyatékához tartozó ingatlanból hitvestársi öröklés címén tulajdonul semmi sem illeti. Az alperes tehát az örökhagyó hagyatékaként felvett ingatlanokra — tekintet nélkül arra, hogy közkereső volt-e vagy sem, — öröklés címén tulajdonul igényt nem támaszthat. A jászkún statútumok értelmében a közkereső nőt azonban az ingatlanokba befektetett abból a pénzösszegből, amelyre nézve közkereső volt, egy örökrész illeti meg. Az a körülmény, hogy az alperes a most megjelölt ingatlanok fele részét már megkapta tulajdonul, nem akadályozhatja meg a befektetett pénzösszegre vonatkozó öröklési jogának érvényesítését, mert mint közkereső nőt megillette az alperest az ingatlanok feléhez való tulajdonjog közszerzemény címén — és ettől tüggetlenül megilleti a férj jutalékába befektetett pénzösszegre a törvényes öröklési jog. Azokat az ingókat illetően, melyekre az alperes közkeresőnek nem tekinthető, a jászkún statútumok értelmében az alperest csak egy örökrész illeti. Az alperes örök-