Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1788. §. Törvénytelen gyermek öröklése. 69 ,,sem írott törvényt, sem bizonyos szokást előmutatni nem lehet." (Ugyanott u. jegyz. alatt: 483. 1.) Werbőczy Hármaskönyve csak egy esetben emlékezik meg törvénytelen gyermekekről, midőn bontó akadályul szolgáló rokonsági vagy sógorsági viszonyban állók, ezt tudva egymással házasságra lépnek, melyből gyermekek származnak. (I. 106— 108.) Ezen utóbbi cím I. §-a szsrint az ilyen gyermekeket „sem a pápa, sem a fejedelem nem törvényesítheti a törvényes fiak és más jog szerint való örökösök rovására és akarata ellenére, kivévén, ha a fiak és atyafiak nem lévén, egyenesen a fejedelmet illeti az örökösödés, mert ez esetben a fejedelem akárkinek javára és ahogyan akarja teljes hatalommal rendelkezhetik azon javakról és jószágokról"; ilyenkor nincs tehát szó azok törvényes örökléséről. Hogy az örökségből való kizárásuk nemcsak az ingatlanokra vonatkozik, arra nézve a gyakorlatban nem volt kétség. (Frank id. u. jegyzet.) Hazai jogunknak ezt az álláspontját fogadta el az országbírói értekezlet, mely a törvénytelen gyermekek öröklésére vonatkozólag kifejezett rendelkezést nem tartalmaz. Ezen értekezletnek hosszas és beható tárgyalásai során a nagyszámú jogtudósok részéről egyetlen szó sem esett a törvénytelen gyermekek öröklési jogáról, mi már magában eléggé bizonyítja, hogy a magyar jognak arra vonatkozó álláspontján az értekezlet változtatni nem kivánt, mert mivel sem indokolható az a feltevés, hogy az ellenkező szándék megfelelő kifejezést nem nyert volna. De kétségtelenül kitűnik ez magából az ideiglenes törvénykezési szabályoknak a törvényes öröklésre vonatkozó rendelkezéseiből is. Azoknak 9. §-a szerint végrendelet nemlétében az örökhagyónak mindsn vagyona a tőle leszármazó törvényes gyermekekre száll és ha ezek közül egyik vagy másik nem élne, de törvényes maradékokat hagyott volna hátra, a reá jutandott osztályrészt ezek öröklendik. Az országbírói értekezlet tehát itt a régi magyar szokásjogot, mely az 1840: VIII. t.-c. 2. §-ában a jobbágyokra nézve törvénybe foglalt elismerést is nyert, nem változtatta meg, hanem fenntartotta addigi érvényében; mert annak 10. §-ában leszármazók alatt ezen §-nak megelőző 9. §-al való szoros összefüggésénél fogva csak a törvényes lsszármazók érthetők, mit még világosabbá tesz a következő 11. §., mely szerint „ha az apa vagy anya, avagy közülök már egyik sem élne, a magyar törvények értelmében az apát az apai, az anyát az anyai ágon leszármazott oldalrokonok képviselik." Hogy pedig a magyar törvények értelmében, amelyekre itt kifejezetten történik hivatkozás, a törvénytelen gyermek végrendelet hiányában nemzőitől sem örököl, annál kevésbbé oldalágon, kétséget nem szenved. Az ideiglenes törvénykezési szabályoknak 4., 7. és