Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. II. kötet. (Budapest, 1931)

90 Eljárás a házassági ügyekben, dés, hogy az ügyészi közreműködés elég hatályos lesz-e. Attól is tart, hogy egyes vidéki helyeken a közérdek iránti érzék el fog az ügyészben tompulni, ő inkább ügyvédi kényszert kíván a házassági perekben létesíteni. IV. A Te. (54—57. §§.) a következő újításokat hozza be a házassági perekben: 1. A Pp. 643. §-ában előírt különös meghatalmazás hitelesítését kívánja meg (Te. 54. §. Pp. 643. §.) — 2. Kibővíti a kir. ügyész jogkörét (Te. 55. §. Pp. 644. §. 3. bek.) — 3. Feléleszti a házasságvédői intézményt. (L. u. ott.). — 4. Hűtlen elhagyás esetében az elhagyásról és tartamáról közjegyzői tanúsítványt kell bemutatni. (Te. 56. §. Pp. 648. §.) — 5. Házassági perekben a tárgyalás és a határozatok kihirdetése ezentúl nem nyilvános (Te. 57. §. Pp. 663. §.) — Ezen új rendelkezések indokolását a Pp. most idézett §-ainál közöljük. Életbelépésükre és az átmeneti intézkedésekre 1. Ter. 13, 14. §. Első fejezet. Illetékesség a házassági perben. 639. §. Ha mind a két fél vagy egyikük magyar állampolgár és e törvény hatályosságának területén van községi illetősége, a házasság semmisségének kimondását, megtámadását, felbontását és az ágytól és asztaltól való elválást tárgyazó perekben az illetékességet a házasfelek utolsó közös lakhelye alapítja meg. Ha ez a lakhely nem e törvény hatályosságának területén volt, úgy kell a házasfeleket tekinteni, mintha Budapest IV. kerületében laknának. A magyar bíróságnak az előbbi bekezdésben megállapított illetékességét nem érinti az, hogy az egyik házasfél a bontó okul szolgáló tény elkövetése után vagy az előtt vesztette el a magyar állampolgárságot vagy e törvény hatályosságának területén a községi illetőséget. Az e §-ban megállapított illetékesség kizárólagos. Mi. Az ebben a fejezetben szabályozott eljárás alá tartozó perek kimerítő (taxativ) felsorolása azért szükséges, mert sem a „házassági per", sem a „házassági jogról szóló törvényen alapuló per" kifejezések nem eléggé világosak és könnyen oda vezetnének, hogy oly ügyek is ez alá az eljárás alá vonatnának, melyekre a törvényhozó azt nem akarta kiterjeszteni. A §, második bekezdésének a felvételével a Pp. — tekintettel a házasági jogról szóló 1894: XXXI. t.-c, 114. §-ára — kiegé-