Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. II. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 639. §. 91 szíti a házasságjogi törvény 117. §-ának második bekezdését,, amely csak arra az esetre rendelkezik, ha a férj magyar állampolgár és a bontó okul szolgált tény elkövetése után más állam polgára lett, de neje őt külföldre nem követte. Minthogy a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879. évi L. t.-c. 26. és 32. §-a szerint a magyar állam kötelékéből való elbocsátás és az állampolgárságnak távollét következtében elvesztése a nőre csak akkor terjed ki, ha férjét külföldre követte, az a nő, aki férjét nem követte külföldre, tehát magyar állampolgárságát megtartotta, akkor is magyar bíróság illetékessége alá kell, hogy tartozzék, ha a férj a bontó okul szolgált tény elkövetése előtt vesztette el a magyar állampolgárságot. Az 1868: LIV. t,-c. 53. §-a szerint házassági perekben nincs helye az illetékességtől való eltérésnek és az 1881: LIX. t.-c. 39, §. c) pontja értelmében a felsőbíróság hivatalból semmisíti meg az ítéletet, ha ily ügyekben illetéktelen bíró járt el. A Pp. az ebben a §-ban megállapított illetékességre nézve részben eltér a szabálytól, amennyiben fentartja ugyan az illetékességnek kizárólagosságát, de azt a szabályt, hogy a kizárólagos illetékességet a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja (50. §.), csak az elsőbíróságra tartja fenn, ellenben a fellebbezési bíróság előtt azt az illetékességet a 677. §-ban csak akkor engedi figyelembe vétetni, ha a fél erre nézve kérelmet terjeszt elő, míg a felülvizsgálati bíróság azt már az általános szabályok szerint is csak kérelemre veheti figyelembe (522. és 540. §§.). Ebben a szabályozásban a Pp. abból indul ki, hogy ha az első bíróság már letárgyalta az ügyet és ítéletet hozott, akkor nagy hátrányokkal járna, ha a bíróság összes cselekményei, a békéltetés, az előkészítés, a különélés elrendelése, a felvett bizonyítás mind hatályukat vesztenék, csak azért, mert a bíróság nem volt illetékes. Az a körülmény, hogy a perben nem éppen az illetékes törvényszék határozott, általában nem olyan nagy jelentőségű, hogy e miatt az eljárást hivatalból is hatálytalanítani kellene. Ib. A javaslatban foglalt illetékesség helyett, amely különösen a nem vétkes nőre nézve nem ritkán méltánytalan is, a bízottság célszerűbbnek tartja a mai joggal megegyezően a házassági peréknek illetékességét a házasfelek utolsó együttlakásának helyére alapítani, amely helyen vannak rendszerint a perbeli bizonyítékok is. Ha pedig a házasfelek utoljára nem a perrendtartás hatályosságának a területén laktak együtt, a bizottság nem tartja célszerűnek annak a körülménynek gyakran nehéz megállapítását, hogy volt-e a házasfeleknek utolsó együttlakásuk előtt valamikor ezen a területen közös lakhelyük, hanem ilyen esetben részükre vélelmezett lakhelyet állít fel. Az előadottak szerint a bizottság a §. első bekezdését ekként szövegezte: (L. a tv. szövegét).