Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. II. kötet. (Budapest, 1931)

Eljárás a házassági ügyekben. 89 a felsőbíróság gyakorlatának változása esetében a felekre egyébként sem előnyös. Mandel Pál abból indul ki, hogy a házasság közintézmény, amely az állami felügyeletet nem nélkülözheti; a család a társadalomnak az alapja és ezt hozza létre a házasság, a felügyeletről tehát az állam nem mondhat le; és mivel a felügyelet gyakorlására valamennyi állami közeg közül az ügyész a legalkalmasabb, ő a javaslat álláspontját elfogadja. A házasságvédői intézmény teljesen tarthatatlan. Semmit sem ér, soha a házasságvédő házasságot meg nem mentett. Hogy az ügyész feladatát hogy fogja ellátni, az a kormány dolga, úgy kell az ügyészséget felszerelni, hogy kötelességének eleget tehessen. A hivatalból való felterjesztést a már előadottakon felül azért is helyteleníti, mert ha minden ügy kivétel nélkül felülbírálat alá kerül, akkor a felső bíró sem veszi a házassági per felülbírálását olyan komolyan, mint ha alapos indokokból a fél támadja meg az ítéletet. A békéltetést igen fontosnak tartja. Többször eredményre vezetett taz és még eredményesebb lesz a javaslat helyes berendezése mellett. Minthogy a házasság fentartása első sorban a gyermekek érdekében elsőrendű állami feladat, minden eszközt meg kell ragadni arra, amely ennek a feladatnak az előmozdítására célszerű lehet és ezért a békéltetést is mindig meg kell kísérelni. Simonyi-Semadam Sándor szintén nem fogadja el Issekutz indítványát, ő különbséget tesz aszerint, amint van-e a házasságban gyermek, vagy nincs. Abból, hogy gyermektelen házasfelek elválnak egymástól, nem származik nagy kár; de ha gyermekek vannak, akkor feltétlenül szükséges, a közérdek érvényesülése céljából az állam felügyelete, amelynek gyakorlására az ügyész a házasságvédőnél már csak azért is hivatottabb, mert őt a bíróság inkább fogja respektálni, mint a házasságvédőt. Ehhez képest, ha gyermekek vannak a házasságban, azt tartaná helyesnek, hogy az ügyész minden esetben avatkozzék bele a házassági perbe. Helyesnek tartja a kötelező békéltetést is. A hivatalból való felülbírálatnak ő sem látja helyes okát, ha a gyermekeknek vagy a köznek az érdeke megkívánja, az ügyész fellebbezhet. Szivák Imre: Két fontos elv áll itt egymással szemben: a felek autonómiájának és az állami szempontnak elve, mely szerint ügyelni kell a házasság lehető fentartására. Nézete szerint az ügyészi közreműködés igénybe vétele nem fog gyökeret verni; a házasságjogí törvény is csak mint agressiv factort, megtámadás céljából hozta be az ügyészt a házassági perbe és nem védelemre. Az ügyésznek a javaslat szerint csak subsidiarius jogköre van. Ha a felek érdeke kívánja az ügy fellebbvitelét, azt ők maguk is felviszik; de ha a felek érdeke azt nem kívánja és ők közös egyetértéssel kívánják a házasság felbontását, nagy kér-