Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. II. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 588. §. Te. 49. §. 47 sére vonatkozó általános szabályok szerint kell eljárni és a perre vonatkozó illetékesség érintetlenül marad. Az 1. bekezdés nem nyer továbbá alkalmazást, ha a felperes váltón, csekken, kereskedelmi utalványon vagy kötelező jegyen alapuló követelését a Pp. 606. és 610. §-a értelmében meghagyásos eljárás útján érvényesíti. Mi. a Pp. 588. §-ához. A Pp. a fizetési meghagyást azokra az ügyekre is kiterjeszti, amelyek értékhatárra tekintet né! kül vannak a járásbíróság hatáskörébe utalva, mert ezekben az ügyekben a fizetési meghagyásos eljárás korlátozására nincs elegendő ok, sőt azok az ügyek, amelyek kikötés alapján tartoznak a járásbíróság hatáskörébe, fizetési meghagyás útján való érvényesítésére már az okirati bizonyítás miatt is kiválóan alkalmasnak mutatkoznak. Mi. a Te. 49. §-ához. A járásbíróság tehermentesítését kívánja előmozdítani az a rendelkezés, hogy ha a követelés 400 pengőt meg nem haladó készpénz fizetésére irányul és egyébként is fizetési meghagyás útján érvényesíthető, a hitelező keresetlevél helyett fizetési meghagyás útján köteles követelését érvényesíteni. A bíróság így mentesül a tárgyalás kitűzésének, az idézés kézbesítésének és a felesleges mulasztási tárgyalásnak terhétől, a fél pedig mentesül ez utóbbi tárgyalás felesleges költségétől. Ez megszűnteti a ma oly sok panaszra okot adó ú. n. tömegnapok visszásságait is. A helyettesíthető dolgok és értékpapírok szolgáltatására irányuló követelések érvényesítésénél a törvényjavaslat nem kívánja kötelezővé tenni a fizetési meghagyás igénybevételét, egyrészt, mert ez bonyolítaná a szabályozást, másrészt, mert nem készpénzbeli követelés esetében az alperes rendszerint védekezik és így rendszerint ellentmondással támadná meg a fizetési meghagyást. Fölösleges formaságok elkerülése végett e §. szerint a bíróság fizetési meghagyást bocsát ki akkor is, ha a fél tévedésből meghagyás iránti kérelem helyett keresetlevelet adott be. Ha azonban nem lehetne fizetési meghagyást kibocsátani azért, mert az adós nem lakik vagy tartózkodik a fizetési meghagyást kibocsátó járásbíróság területén vagy székhelyén (Pp. 589. és 594, §.), akkor a hitelezőt megilleti a jog, hogy közvetlenül keresettel érvényesíthesse követelését, és ebben az esetben a beadott keresetlevelet is nem lehet fizetési meghagyás iránti kérelemnek tekinteni, hanem a keresetlevél elintézésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Magától értetődik, hogy ez a szabályozás nem érinti az illetékességi okokat. Ha tehát a hitelezőnek joga van, hogy követelését nem a fizetési meghagyás kibocsátására illetékes, hanem más járásbíróságnál érvé-