Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. II. kötet. (Budapest, 1931)

184 Gondnoksági eljárás. bekezdése szerint a magántébolydákban s kórháziakban lévő tébolydaí osztályokban elhelyezett és a törvényszéknek bejelentett elmebetegekre nézve az illető törvényszók az elmebetegséget megállapította. A Pp. ezt az álláspontot nem tartja fenn. Az a kérdés, hogy az elmebetegségnek az 1876: XIV. t,-c. 73. §-a értelmében megállapítása s az e körüli eljárás a gondnoksági eljárásnak része- vagy nem, a gyakorlatban állandó kétség és vita tárgya. Ennek a kétségnek az eloszlatása s annak a meghatározása, hogy az 1876: XIV. t.-c. 73. §-ában megállapított eljárás és a gondnoksági eljárás milyen viszonyban állanak egymáshoz, az életbeléptetési törvénybe tartozik ugyan, de ennek a kérdésnek a helyes megoldása már itt is szükségessé teszi az állásfoglalást abban az iránybaan, hogy az 1876: XIV. t,-c. 73. §-ában megszabott eljárás nem része a gondnoksági eljárásnak, következéskép nincs helye annak, hogy a gondnoksági eljárás az elmegyógyintézeti jelentés alapján hivatalból indíttassák meg. A gondnokság alá helyezési eljárásnak hivatalból megindítását csakis a közérdekkel lehetne megindokolni, amely megkívánja azt, hogy a gyógyintézetbe fölvett elmebeteg egyén a gondnokság alá helyezés útján egyrészről a személyére s vagyonára nézve szükséges védelemben részesüljön, másrészről be nem számítható cselekedetei által másoknak károkat ne okozzon. Nem tekintve azonban azt, hogy a közérdeknek ez a szempontja a gyógyintézetbe nem szállított elmebetegekre nézve éppen úgy, sőt talán még inkább fennforog, a közérdeknek ilyen védelmére nem az ítélkezésre hivatott bíróság, hanem — mint a házassági semmiségi perekben a kir. ügyész — itt az árvaszéki ügyész van hivatva s mivel semmi akadálya sincsen annak, hogy minden oly esetben, amikor elmebetegség okából valakinek gondnokság alá helyezése szükséges, az árvaszéki ügyész felléphessen: nincs ök arra, hogy ebben a kérdésben áttörjük úgy a bűnvádi, mint a polgári per egész vonalán mindenütt érvényesülő azt az alapelvet, mely szerint a bíróság a peres eljárást sohasem hivatalból, hanem mindig csak kérelemre, az arra jogosult személy fellépésére indítja meg. Minthogy már maga a gondnoksági eljárásnak elmebetegség okából megindítása is súlyosan érinti az illető érdekeit, indokolt a 720. §-nak az a szabálya, mely szerint a bíróság az eljárás megindítását hatósági orvosi bizonyítvány felmutatásától teheti függővé, önként értetik, hogy az elmegyógyintézet igazgatójának jelentése is hatósági orvosi bizonyítványnak tekintendő, ha az intézet állami vagy egyébként hatósági jellegű. A 720. §. második bekezdése a kiskorúság meghosszabbítására nézve megállapított eljárási szabályokat a gondnoksági eljárásra is kiterjeszti. Ezek a szabályok már a jelen cím első fejezetének megfelelő §-ai kapcsán meg lévén indokolva, ehelyütt