Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. II. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 720. §. csak az a rendelkezés igényel bővebb kifejtési, mely erre az eljárásra a 711. §. szabályait is kiterjeszti s ezzel a mai eljárástól eltér. A mai eljárás (3263/81. sz. igazságügymíniszteri rendelet) 36. §-a szerint ugyanis az állami elmegyógyintézetnek vagy valamely állami, törvényhatósági vagy közkórházi jelleggel felruházott kórháznak igazgatósága által az intézetbe történt felvételről szóló igazgatósági jelentés szakértői vélemény hatályával bír és az elmebeli állapotnak a 34. §-ban előírt kötelező megvizsgálását mellőzhetővé teszi, fennmaradván a bírónak az a joga, hogy ha a további megfigyelés vagy felülvizsgálat szükségesnek mutatkozik, a szakértői szemlét elrendelhesse. A mai eljárásnak ez a szabálya azon az indokon alapszik, hogy az állami s egyéb közkórház igazgatójának, mint közhivatalnoknak hivatalos minőségében és hivatalos felelősségében elég bizitosíték van arra nézve, hogy a részéről adott szakértői vélemény megbízható és helyes. Anélkül, hogy ennek az indoknak jogosultságát érinteni akarná, a Pp. a kötelező bírói szemléi, a bírónak közvetlen közreműködését a gondnoksági eljárásnak erre az esetére is kiterjeszti. Nem tekintve azt, hogy ugyanabban a kérdésben két különböző eljárás követése sohasem célszerű, fontos perjogi érvek szólanak a Pp.-nak emellett az álláspontja mellett. Minthogy a bíró a mai eljárás mellett a gondnokság alá helyezendővel ebben az esetben nem érintkezik, annak állapotáról egyáltalán nincs közvetlen tudomása s amennyiben az illetőnek olyan hozzátartozói, akik az elmebetegség fennforgását vita tárgyává tennék, nincsenek, nincs a bírónak rendelkezésére semmi olyan adat, aminek az alapján a további megfigyelés vagy felülvizsgálat szükségességét vizsgálhatná, a 36. §-nak erre vonatkozó biztosítéka tehát merőben illusorius. A peranyag ezen hiányosságának további hátrányos perjogi következménye az, hogy a bírónak semmi támpontja sem lévén az intézeti igazgató értesítésében foglalt annak a kijelentésnek, hogy az illető elmebetege megbírálására, minden mérlegelés és minden kritika nélkül elfogadja a véleményt, aminek következménye az, hogy a gondnokság alá helyezés kérdését az esetek túlnyomó számában nem a bíróság, hanem az intézeti igazgató dönti el. Ha bármely jelentéktelen vagyoni perben elrendelheti a bíró a fél személyes meghallgatását, ha a "házassági perekben a felek személyesen rendszerint meghallgatandók, akkor nem lehet a gondnoksági perekben sem, amelyek leginkább igénylik — természetüknél fogva — a bírónak közvetlen közreműködését, egy esetben sem megengedni azt, hogy a bíróság pusztán az iratok alapján, egy szakértőnek kritika tárgyává nem tehető véleménye alapján megfossza az egyént önjogúságától, anélkül, hogy őt valaha bíró csak látta volna is. A kötelező bírói szemléhől esetleg származó többköltség itt nem jöhet tekintetbe; de ez