Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. II. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 719—720. §§. 183 gát jelekkel megértetni nem tudó siketnéma nagykorúnak (1877. évi XX. t.-c. 28. §. a) pont) és ugyanilyen kiskorúnak gondnokság alá helyezését. (1885: VI. t.-c. 1, §.) Minthogy a gondnokság alá helyezés e két esete között az eljárás szempontjából lényegileg nincs különbség, ennélfogva a 719. és a 720, §. azokat együttesen szabályozza. A gondnokság alá helyezés kérelmezésére jogosultság a gondnokság alá helyezésnek előfeltétele lévén, szabályozása a polgári törvénykönyvbe tartozik. Minthogy azonban ennek a jogosultságnak a kimerítő szabályozása magánjogi törvényeinkből (1877: XX. t.-c, 1885: VI. t.-c.) hiányzik és csak az eljárási rendeletben (3263/81. sz. igazságügymin. rend. 29., 30., 35, §§.) van meghatározva, a Pp. ezt a jogosultságot is szabályozza, A jogosultak körének a megszabásában abból indul ki a Pp,, hogy a gondnokság alá helyezés kérelmezésére azokat kell felhatalmazni, akire megnyugvással bízható azoknak az érdekeknek a képviselete, amelyeknek megvédésére a gondnokság alá helyezés jogintézménye szolgál. Ennélfogva minél inkább érvényesül a gondnokság alá helyezendőnek érdeke mellett a közérdek, annál inkább tágítani kell a kérelmezésre jogosultaknak a körét. A közérdek képviseletére elsősorban hivatott gyámhatóság közegén: az árvaszéki ügyészen kívül, a rokonoknak adja meg —- és pedig lényegében megegyezőleg a mai eljárás 29. §-ával, elég tág körben — a 719. §. a kérelmezés jogát. A jogosultak körének a 716. §-ban megjelölt rokonsági fokon kívül álló személyekre kiterjesztése azonban nem volna indokolt; ha a távolabbi rokonoknak, vagy esetleg idegen személyeknek is kereseti jogot adna a Pp, a gondnokság alá helyezés kérésére, ez könynyen önző egyéni érdekek érvényesülésére és visszaélésekre vezethetne s a gondnokság alá helyezés célját, valamint a személyes szabadság követelményeit is veszélyeztetné. Mai eljárásunk bizonyos esetekben a hivatalból való gondnokság alá helyezést is ismeri. Az eljárási rendelet 35. §-a szerint ugyanis „ha a törvényszék az állami elmegyógyintézetnek vagy valamely állami, törvényhatósági vagy közkórházi jelleggel felruházott kórháznak igazgatósága által hivatalosan értesíttetik arról, hogy valamely nagykorúra nézve az 1877: XX. t.-c. 28. §. a) pontjában meghatározott esetek egyike fennforogni találtatván, az gyógykezelés végett az intézetbe bevétetett, a gondnokság alá helyezési eljárást hivatalból köteles megindíttatni." Hasonló rendelkezést tartalmaz az 1885: VI. t.-c. 1. §-a a kiskorúakra nézve. Az 1897. évi október hó 4-én 53.418/97, I. M. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet pedig azzal egészítette ki ezeket a törvényes intézkedéseket, hogy a törvényszék a gondnokság alá helyezési eljárást akkor is hivatalból köteles megindítani, amikor az 1876: XIV. t.-c. 73. §-ának utolsó