Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. II. kötet. (Budapest, 1931)

132 Eljárás a házassági ügyekben. és mulasztásai ne köthessék meg a bírót meggyőződésének megalkotásában. Az officialitás elve azonban a Pp. szerint csak a semmisségi perekben érvényesül a maga egészében. A közérdek itt nemcsak azt kívánja, hogy az érvényes házasság meg ne semmisíttessék, hanem azt is, hogy ne álljon fenn olyan házasság, amely semmis. A megtámadó, a bontó- és a válópereket illetőleg azonban a mai joggal egyezően, különbséget tesz a Pp. azok között a tények és mulasztások között, amelyek a házasság fentartása mellett és azok között, amelyek a házasság fentartása ellen szólnak és az officialitást csak in favorem matrimonii érvényesiti. A közérdek itt a házasság lehető fentartását kívánja, a bíróság tehát hivatalból nem vehet figyelembe olyan tényeket vagy bizonyítékokat és nem alkalmazhat olyan következményeket, amelyek a közérdek ellen szólanak. A házasság fentartása érdekében azonban itt is érvényesülnie kell az officialitásnak, mert éppen ezekben a perekben legnagyobb az összejátszás veszélye. Jegyzet. V. ö. 656. §. L. még a 660., 673., 679., 686., 696., 716., 740. §§. A házassági bontó keresetet megdöntő ténykörülmények kihirdetésénél a bíróság a Pp. 669. §-ában előírt korlátozó rendelkezésekhez kötve nincs, hanem a házasság fenntartása érdekében a döntő ténykörülményekre nézve abban az esetben, ha a bizonyíték kiegészítése válik szükségessé, a Pp, 371. §-ában foglalt általános rendelkezések alkalmazása mellett a bizonyító felet is esküre bocsáthatja, ha a körülményeknek a Pp. 270. §-ában előírt mérlegelésével az ellentétes vallomások közül a bizonyító fél vallomását találja valószínűnek. (P. III. 2732/923. Pdt. IX. 164.) A szándékosan elkövetett súlyos testi sértést jogerősen megállapító büntetőbírósági ítélettel szemben a bontó perben azt a védekezést, hogy alperes felperesen a súlyos testi sértést nem szándékosan ejtette, figyelembe venni nem lehet. (Rp. III. 8236/1915. Pdt. II. 200.) Az ítélt dolog kizárja azt, hogy az újabb bontóperben oly bontóokok érvényesíttessenek, melyekre nézve a korábbi bontóperben kimondatott, hogy alperes azokat részint el nem követte, részint pedig felperes azokat megbocsátotta. — A bontókereset elutasítása esetében a felperes az eljárási költségekben marasztalandó. (P. III. 10.273/1915. Pdt. II. 466.) Ha a házasági bontóper tárgytalanná válását mindkét fél cselekménye eredményezte, a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők. (P. III. 4492/1921. Pdt. VII. 78.) Házassági perekben a felek hozzátartozóinak tanúvallomása pusztán a rokonsági vagy sógorsági viszonyból folyólag