Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. II. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 665. §. 127 csak a H. T. 100. §-ában megszabott határidő eltelte után ter­jesztetett elő, nem kell az eljárást megszűntetni, vagy a hatá­rozathozatalt mellőzni, hanem a keresetet elkésettség miatt el kell utasítani. (Rp. 10610/1915. Pdt. II. 459.) Az ágytól és asztaltól való különélést elrendelő, az 1894: XXXI. t.-c. 99. §-a értelmében a felek kibékítése céljából ho­zott közbenszóló ítéletben a kereset érdeme el nem bíráltatik és ebben az ítéletben a per adatai csak annyiban mérlegelen­dők, hogy forognak-e fenn olyan körülmények jelenségei, me­lyek esetleg bontóoknak minősíthetők. (3768/1914. III. pt. Pdt. II. 460.). Az ágy- és asztaltól különélést elrendelő határozatban a bíró az ideiglenes nőtartás felett a vétkességre való tekintet nél­kül intézkedik; és a fénj e kötelezettség alól csak az esetben menthető fel, ha a nő a maga eltartására elegendő jövedelem­mel rendelkezik. (Rp. III. 867/1916. Pdt. II. 461.) Ha a bontókereset nemcsak a H. T. 77. §-ára, hanem utóbb a 80. §-ra is alapíttatott, az ágy- és asztaltóli különélésnek egy évnél nem hosszabb időtartamra szóló elrendelése ellen nincs helye felfolyamodásnak. (Bpesti tábla P. III. 4864/1915. Pdt. II. 462.). A Pp. 665. §.-a alapján a különélésre elrendelt határidőt és a házassági törvény 100. §-ában a házasság felbontására irá­nyuló kérelem beadására nézve meghatározott 3 havi záros ha­táridőt egységesen kell elbírálni. A rendes bíróságok működésé­nek a proletárdiktatúra folytán beállott szünetelésével tehát nemcsak a H. T. 100. §-a szerinti 3 havi határidő, hanem a kü­lönélési határidő is megakadt. (P. III. 2508/1921. Pdt. VI. 84. sub I.) Ha az alperes a házasságnak a felperes hibájából leendő felbontása iránt viszontkeresetet támasztott, utóbb azonban a H. T. 99. §-a alapján elrendelt ágy- és asztaltóli különélés letelte után tartott tárgyaláson a viszontkeresetet újból elő nem terjesztette, úgy attól elállottnak tekintendő. (P. III. 4498/921. Pdt. VII. 83.) A H. T. 100. §-ában meghatározott háromhavi záros határ­idő nem perjogi, hanem a házasság felbontására irányuló jog érvényesítésére a H. T.-ben — vagyis az anyagi jogban — meg­határozott határidő, melynek elmulasztása kizárólag csak a H. T. 100. §-a második bekezdése értelmében a H. T. 83. §-a 2. bekezdésében meghatározott, a jog érvényesíthetését gátló jogi akadályok fennforgásának kimutatásával orvosolható: kö­vetkezésképpen ennek a mulasztásnak jogi következménye a Pp. 451. s köv. §-aiban meghatározott igazolás útján sem hárít­ható el. (P. III. 3014/1925. Pdt. XI. 106.) A felperes, aki a H. T. 100. §-ában előírt három havi ha­táridőt elmulasztván, a bontókeresetet elejtőnek tekintendő, a

Next

/
Thumbnails
Contents