Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 45. §. 85 bői a per ered és ha az illetékességet egy meghatározott belföldi bíróságra ruházza. Alávetés esetében az egyébként fennálló illetékességet csak akkor nem lehet igénybe venni, ha a felek a fentebbi minőségű okiratban úgy állapodtak meg, hogy a perben csak az okiratban meghatározott bíróság legyen illetékes. Részletiigyletből eredő követelésre nézve az illetékesség a jelen törvény hatályosságának területén lakó vevővel szemben okiratban sem köthető ki, ha az áru teljes vételára ezer P-t nem halad meg. Mi. A Pp. az alávetéshez szerződést nem kíván, hanem megelégszik az alperes nyilatkozatával. A nyilatkozatnak azonban — ha nem a perben történik — közokiratba, hitelesített vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalva lennie. Az alávetés csak oly vagyonjogi perekben történhetik, amelyekben a törvény kizárólagos illetékességet nem állapít meg. Ellenkeznék a kizárólagos illetékesség természetével, ha a felek akarata azon változtathatna. (Nem kell okirat a Te. 11. §. esetében.) Az alávetésnek meghatározott jogviszonyból eredő peres ügyekre kell vonatkoznia és az illetékességet meghatározott bíróságra kell ruháznia. Oly nyilatkozat, hogy az alperes magái bármely bíróság illetékességének aláveti, az alperes jogkörének oly mérvű megszorítását foglalja magában, hogy nem célszerű azt jogi hatállyal felruházni, mert visszaélésekre vezethet. Ellenkeznék az alávetésből származó illetékesség céljával is. A 45. §. második bekezdése eldönti azt a kérdést, hogy egy meghatározott bíróság illetékességének való alávetés esetében a törvény alapján illetékes többi bíróságok elvesztik-e illetékességüket? A Pp. a felek vélelmezett akaratát tartva szem előtt és abból indulva ki, hogy az alperes alávetése csak a felperesnek tett kedvezmény, melyről ez lemondhat: az egyébként fennálló illetékességet alávetés esetében nem zárja ki. Az alperesnek egyoldalú nyilatkozata, hogy ő magát egy bíróságnak aláveti, nem kötelezheti a felperest az ő nyilatkozata nélkül arra, hogy ehhez a bírósághoz forduljon. A felek azonban közmegegyezéssel jogosítva vannak ettől eltérni és egy bíróság ki zárólagos illetékességét megállapítani. Ehhez azonban kétoldalú nyilatkozat kell, amely mind a két felet köti. Természetes, hogy az alávetés csak az elsőbíróságra vonatkozhatik, miután a törvény ebben a §-ban csak az illetékességtől és n^m egyszersmind a hatáskörtől enged eltérést, a hatáskörtől való előleges eltérés korlátait pedig az 1. §. 2. a) pontjában állapítja meg.