Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 1. §. 19 hirdetmények kizárólagos felvételének a jogát ruházta át a felperesre, a hirdetés céljára igénybeveendő lapok száma szerint igazodó bérösszeg fizetése ellenében, ez a szerződés nem a jog átruházását, hanem a jog időleges gyakorlásának bérfizetés ellenében való átengedését tárgyazza, következésképen az nem tulajdonátruházási (adásvevési), hanem bérleti szerződés; az ebből származó kereset tehát a járásbíróság hatáskörébe tartozik. (Bp. tábla 5311/1921. Pdt. VII. 130.) Túlfizetett bér visszakövetelése iránt indított keresetet akkor is bérleti viszonyból eredőnek kell tekinteni, ha a fél a szerződés részleges megtámadására szolgáló okot hoz fel, a megtámadott szerződés alapján teljesített fizetéseket pedig, amenynyiben túlzottak, kárnak minősíti. Az, hogy a bérleti viszony a kereset megindításakor már nem állott fenn, a hatáskör szempontjából nsm lényeges, mert a Pp. 1. §-ának 2. b) pontja ilyen vonatkozásban különbséget nem tesz. (P- VI. 6088/1928. Pdt. XV. 114.) A 2. c) ponthoz. A c) pont alá tartoznak a határjárási és mesgyeigazítási perek is, amelyek tisztán határperek, szóval mindazok a perek, amelyeket az 1893: XVIII. t.-c. 1. §-ának 5. m) pontja felsorolt; ezekkel a perekkel azonban a jog iránti per, tehát a tulajdoni kereset is összeköthető lesz (579. §.), de <i keresettel építmény lebontása ezután sem követelhető. (576. §.) L. még Pp. 38., 39., 575—582. §§. Bányaügyekben sommás visszahelyezési és határ perek: 584. §., 11.719/1922. I. M. (I. K. 143.) Aki az ő tetszésétől függő visszavonásig (precarium) engedett át valamely dolgot másnak birtokába, nincsen jogosítva a visszavonás alapján a használati birtoklást önhatalommal megszüntetni (megháborítani), s amennyiben ily irányban önhatalmat gyakorolna, a használati birtokos egy éven belül sikerrel léphet fel ellene sommás visszahelyezési keresettel. (K. 1927. jún. 22., 28. sz. polg. dtv.) Nem vonatkozik ez a szabály arra az esetre, amikor a használat puszta szívességen alapult. V. ö. 1894: XII. t.-c. 34. §. A 2. d) ponthoz. L. Pp. 41. §. és 415. §. 5. p. A d) pont alapján a birtoklás megszűntét az is kérheti, aki a birtoklást átruházónak jogutóda vagy kitől az alperes ideiglenes birtoklási jogát származtatja. (C. 97. okt. 20. I. J. 237. F. III. 113.) A nőnek férje ellen, az ö tulajdonát képező házában birt közös lakásának elhagyására irányuló keresete ad) ponton alapul. (C. 97. febr. 26. I. G. 4. F. II. 239., 900. jan. 23. I. G. 9. F. V. 256.) A felperes a keresetben említett házat alperesnek akként engedte át, hogy ezek azt addig jogosultak használni, míg felperest jó bánásmódban részesítik, ez a kikötés tehát feltétel, melynek beálltával az átengedett használat visszavonható lévén, 2'