Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

BEVEZETÉS. A Pp. megalkotása, alapelvei és a Te. újításai. I. Az alkotmányosság helyreállítása után törvényhozásunk a polgári igazságszolgáltatás tekintetében két nagy feladat előtt állott. Egyrészt ugyanis meg kellett alkotnia az új bírósági szervezetet. Ezt a feladatot az 1869: IV. t.-c, majd az 1871. évben hozott több idevonatkozó (VIII., IX., XXXI., XXXII., XXXIII. t.-c.) és néhány későbbi törvény (1881: LIX., 1890: XXV., XXIX. és 1891: XI. t.-c.) megalkotásával lényegében be is fejezte, úgy hogy azóta csak kevés törvény érintette a bírósági szervezetet, így főleg az 1907: LXIt t.-c. és 1928: XLIII. t.-c. hatásköri bíróságról s az 1909: XVI. t.-c. a magyar főudvarnagyi bíróságról. Az ügyvédséget és a közjegyzői intézményt az 1874. évi XXXIV. és XXXV. t.-cikkek szervezték. Nehezebb volt a második feladat: a polgári eljárás szabályozása. Az 1868: LIV. t.-c.-ben foglalt polgári törvénykezési rendtartás csak ideiglenesnek szánt tökéletlen alkotás volt. Főhibáinak megszüntetése végett hozták meg az ú. n. novellát (1881: LIX. t.-c.) és a külön végrehajtási törvényt (1881: LX. t.-c), de már 1880. április 23-án utasította a képviselőház a kormányt, hogy a szóbeliségen és közvetlenségen alapuló végleges perrend javaslatát készíttesse el és erre vonatkozólag dr. Emmer Kornél és dr. Plósz Sándor már 1885-ben közzétettek egy-egy tervezetet. Szilágyi Dezső, midőn az igazságügyi tárcát 1889-ben átvette, a végleges perrendi reformot nem egyszerre, hanem rázkódl'abinyi: Polgári perrendtartás. I. 1