Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

66 Btk. 79. §. Közvetlenül fenyegető támadás. 17. A közvetlenül fenyegető, tehát még be nem következett megtámadás elhárítására szükséges cselekmény is a jogos védelem fogalma alá esik. (K. 7223/188G. - B. H. T. IV. 295.) 18. A még be nem következett, de közvetlenül fenyegető támadással szemben is helye van jogos védelemnek. Jogos védelemben volt a vádlott, akivel a sértett akarata ellenére közösült, majd azzal fenyegetőzött, hogy a vádlottat meg fogja ölni, másrészt pedig a tett elkövetésekor joggal tarthatott attól, hogy a sértett korábbi magatartását megismételni, vagy fenyegetéseit beváltani fogja. (K. 160/1919. — Bj. LXXII. 125.) 19. Igaz ugyan, hogy a még csak fenyegető, tehát még be nem következett támadás is alapja lehet a jogos védelem megállapításának, ámde a fenyegető támadásnak is közvetlennek, tehát valóban létezőnek és tényleg folyamatban levőnek, vagyis olyannak kell lennie, hogy azzal szemben a másképpen el nem kerülhető, rögtönös személyes védekezés szüksége fennforogjon. Az adott esetben azonban a sértettnek tehetetlenül ittas és alvó állapotánál fogva a fenyegető veszély közvetlensége nem volt meg, minélfogva a személyes védekezésnek arra a módjára, melyet a vádlott használt, sem volt szükség. (K. 739/1922. — B. XV. 50.) 20. A kir. Kúria a vádlott javára a jogos védelem fenforgását megállapítandónak találta, mert abból, hogy a sértett fegyverét ismételt felhívás dacára sem eresztette le, de felemelt fegyverével a vádlott felé futott s őt 10—15 lépésre megközelítette, a vádlott — az orvvadászok közismert veszélyességére és vakmerőségére való tekintettel — joggal lehetett abban a hiszemben, hogy a sértett vadorzó őt közvetlen közelből lelövi vagy pedig a fegyver agyával leüti, ily körülmények között pedig a vádlottnak a cselekménye az ellene a sértett részéről intézett fenyegető, jogtalan és közvetlen támadás elhárítására szükséges volt. Tévedett ennélfogva a másodbíróság abban, hogy a vádlott javára a jogos védelmet meg nem állapította. (K. 1527/1915. — B. IX. 114.) 21. Jogos védelemben cselekszik az erdőőr, ha az éjnek idején, feléje tartott fegyverrel közeledő orvvadászt lelövi. (K. 2884/192. — Bj. LXXV. 49.) 22. Kölcsönös és egyszerre történt támadás esetében jogos védelemről nem lehet szó. (K. 1325/1927. — Bj. LXXX. 98.)