Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

Btk. 70. §. 47 26. A nem katona vádlott felbujtási s általában bűnrészes cselekménye, bár a felbújtott vagy tettes katona volt, a polgári büntető törvény szerint bírálandó el. (K. 4075/1917. — B. H. T. VI. 585. — G. XVII. 84.) 27. Oly esetben, amidőn a tettes cselekménye felől katonai büntetőbíróság ítél, a felbújtó pedig polgári büntetőbíráskodás alá tartozik, a felbújtás folytán elkövetett bűncselekmény — annak meghatározása végett, hogy a felbújtás mikép minősül — a Btk. rendelkezései szerint értékelendő. (K. 1917. nov. 20. 4075. — B. XI. 195. - Bj. LXX. 138. — Ugyanígy K. 1534/1918. — Bj. LXXI. 17.) 28. Aki a közhivatalnok által hivatali hatáskörében elkövetett közokirathamisítást, a tettes minőségét ismerve, szándékosan előmozdítja, segéd a Btk. 393. §-ában meghatározott bűntettben. (B. H. T. III. 262. — K. 7911/1896.) 29. A tettes felmentése a Btk. 82. §-a alapján nem áll útjában annak, hogy a segéd, aki tudomással bírt a bűntettnek vagy vétségnek tényálladékához tartozó ténykörülményekről, bűnösnek ne mondassék ki. (K. 917/1909. — B. H. T. III. 266.) 30. Aki a lopás elkövetését szándékosan könnyíti, a lopás bűntettében segéd, habár nem is tudta, hogy a lopott dolog értéke nagyobb ötven forintnál. (K. 20031898. — B. H. T. IV. 288.) 31. Azoknál a büntetendő cselekményeknél, melyeknél az okozati összefüggés magában véve megállapítja a tettes felelősségét, a beállott súlyosabb eredményért (Btk. 306. §.) a segéd bűnössége is a beállott eredmény szerint alakul. (K. 794/1893. — B. H. T. III. 256.) L. még az egyes tényálladékot. 70. §. Tetteseknek tekintendők mindazok, kik a bűntettet vagy vétséget együtt vagy közösen követik el. 1. Aki a büntetőjogi beszámítást kizáró korban levő gyermeket eszközül használ fel büntetendő cselekmény elkövetésére: tettesként büntetendő. (K. 8120/1884. — B. H. T. III. 257.) 2. A tettestárs felbújtói tevékenysége csak súlyosító körülményként mérlegelhető. (K. 2183/1888. — B. H. T. III. 258.) 3. Aki a törvényes tényálladék egy-egy részét közös akarattal — a társa és a maga cselekvését és az eredményt egyetértőleg akarva — foganatosítja, az az oko-