Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

6 Btk. 2. §. szabni. A bíróságnak kötelessége lett volna a főbüntetést a Gybp. 38. f-a alapján 10—15 évig terjedhető fegyházban kiszabni s e § világos kijelentése szerint nem volt joga a Btk. 66. í-ának alkalmazásával további, háromévi fegyházig lemenő enyhítést érvényesíteni, mert ezt a törvénverejű rendelet egyenesen megtiltja. (K. 4089 1921. — B. XV. 32. — B. H. T. VI. 762.) 15. A rögtönítélő bíráskodásra nézve fennálló jogszabályok kizárólag az alkalmazandó főbüntetésre nézve írnak elő kivételes rendelkezéseket; ez azonban nem érinti a Btk.-nek azokat a rendelkezéseit, amelyek a mellékbüntetések alkalmazására irányadók. (K. 424 1922. — B. XV. 33.) 16. A rögtönítélő bíróság hatáskörébe utalt bűncselekmények kísérlete és az e bűncselekményekben való bűnrészesség is a kivételes bíróság elbírálása alá tartozik. (B. H. T. VI. 763. — K. 296 1920.) 2. I. Ha a cselekmény elkövetésétől, az ítélethozásig terjedő időközben, egymástól különböző törvények, gyakorlat vagy szabályok léptek hatályba: ezek közül a legenyhébb intézkedés alkalmazandó. A §. alkalmazása: 1. Ha a büntetendő cselekmény elkövetésétől az ítélethozatalig terjedő időben olyan büntető teljes ülési döntvény lép hatályba, amely az előzően hatályban volt valamely büntető jogegységi vagy teljes ülési döntvénynél szigorúbb rendelkezést tartalmaz, a cselekmény elbírálásánál az utóbb hozott teljes-ülési döntvényt kell alkalmazni. (K. 18. J. D. — B. XXI 47. - Bj. LXXX. 84.) 2. A Btk. 2. §-ának rendelkezése az alaki jogszabályokra nem alkalmazható (pl. uzsorabíróság hatáskörére.) (K. 2020 1921. — B. H. T. VI. 582. — G. XVII. 67.) 3. A Btk. 2. t-a csak az anyagi jogszabályokra vonatkozik; a hatásköri jogszabály, mint az eljárási jog körébe tartozó, nem esik e § rendelkezése alá. A hatásköri jogszabályt tehát kifejezett ellenkező rendelkezés hiánvában, hatálvbaléptétől kell alkalmazni. (Bj. LXXIV. 236—238.) 4. Ha a cselekmény elkövetésekor érvényben volt jogszabály bizonyos időre vagy állapotra volt korlátozva, nem szolgálhat a Btk. 2. t-ának alkalmazására alapúi az a körülmény, hogy az ítélethozatalkor a meghatározott idő lejárt, illetve az állapot megszűnt. (Bj. LXXV. 43.)