Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

nyire megbízható a megbízójának információja — a megbízójának tényállításaiért számot adni nem tartozik, a követelés érvényesítésének általa választott módjáért azonban büntetőjogi felelősséggel tartozik. (K. 8782/1927. — B. XXI. 15.) 7. Az ügyfélnek ügyvédje részére adott oly utasítása, amely rágalmazást tartalmazó beadvány benyújtására irányul, jogilag nem ismerhető el olyannak, amelyet áz ügyvéd teljesíteni volna köteles. Ha az ügyvéd ismerte a beadvány tartalmát és a beadványt mégis ügyvédi ellenjegyzéssel ellátta, ezáltal ő is büntetőjogilag felelőssé vált. (K. 3824/197. — B. XXI. 11.) Törvényesség: V. ö.: 1920:1. t.-c.: Bevezetés. 2. 4. §. — Kihirdetés: 1811:LXVI. t.-c. — 1920:1. t.-c. 13. §. 8. Szentesített törvények uralmát forradalmi intézkedések meg nem szüntethetik, azok foganatbavételét csak erőszakkal gátolhatják. Forradalmi erőszak ideigóráig a közhatóságokat is lenyűgözheti és olyan intézkedés megtételére s olyan magatartásra is kényszerítheti, mely a hatályban lévő szentesített törvényekkel s az ő egyéni meggyőződésükkel is ellenkezik, de annak ellenállni nem volt hatalmuk s erejük. Forradalmi intézkedés csak akkor válik joghatályossá, ha azt az ország alkotmányának megfelelő törvényhozás vagy CZ Cl Ital arra feljogosított hatóság törvény erejével ruházza fel, illetve azt hatályában fenntartja. (K. 1888/1923. - B. XVI. 111.) 9. A proletárdiktatúra alatt elkövetett bűncselekmények is a Btk. alapján nyernek elintézését. (Bj. LXXI1. 49.). 10. Ami végül a védelemnek azt a magyar közjogban nem ismert megkülönböztetését illeti, hogy az országgyűlés és a nemzetgyűlés törvényei nem azonos fajsúlyúak, nem bírnak egyforma jelentőséggel, az az államjog egyoldalú helytelen felfogásán alapszik. A törvény mindig az álaam akarata, amelyet az arra jogosított tényezők előírt módon fejeznek ki tudomásulvétel és kötelező miheztartás végett. Az 1920:1. t.-c, amely az 1913:XXXIV. t.-c. 2. §-ának védő rendelkezéseit a magyar államnak ezidőszerinti törvényes fejére: a kormányzóra kiterjesztette: állami akaratkijelentés olyan arra jogosított tényezők részéről, akik az adott viszonyok között az állam felséget bel- és külföldön egyaránt érvényesen és elismerten képviselték. Ezt a törvényt tehát a bíróságnak — a bírói eskü értelmében is — a magyar állam akarata gyanánt kell feltétlenül betartania és alkalmaznia és pedig minden összehasonlító, 1*