Vincenti Gusztáv - Borsodi Miklós (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1941)

154 42. §. (Ppé. 44. §.) v: szenvedő által a V. T. 42. §-ára alapítottan előterjesztett azonos tartalmú kérelem érdemben elbíráltassék. ÍC. Pk. V. 1334/1935. — G. Dt. 1936—1211.) Letét hiánya nem ok az elutasításra. Az 1881: LX. tc. 42. §-ának utolsó bekezdése értelmében a marasztalási összegnek előzetes letételétől csak a kérvény halasztó hatálya, de nem az idézett szakasz alapján előterjesz­tett kérelem megengedhetősége függ, eszerint az a körülmény, hogy alperes a kérvény beadásával egyidejűleg a marasztalási összeget bírói letétbe nem helyezte, a kérvény elutasítására okul nem szóigálhat. (B. 1893. máj. 25. 2117/1893. — Hasonló: B. T. 3943/1932.) Letét a meghallgatás folyamán. A Vht. 42. §-a alapján beadott kérvény a végrehajtás el­rendelésére, vagy folytatására a 42. §. utolsó bekezdése körül kifejlődött bírói gyakorlat szerint akkor is halasztó hatályú, ha a marasztalás összegének letétele a kérvényre való meg­hallgatás folyama alatt történt. (Bp. t. 1928. nov. 3-án P. XIII. 10.587/1928. sz.) Veszély kimutatása. 1. Egymagában az a körülmény, hogy végrehajtatónak a végrehajtás útján behajtandó értéknél csekélyebb értékű va­gyona van, az 1881: LX. tc. 42. §-ában a végrehajtás feltétele­ként előírt veszély fennforgásának megállapítására nem elég­séges. (B. 1904. jan. 7. 3856/1903.) 2. Az a körülmény, hogy felperes szegényjogon perel, elég annak igazolására, hogy alperes esetleges visszvégre­hajtási igénye veszélyeztetve van. (Bp. t. 1906. aug. 28. 2347.) Ugyanígy: Bp. tsz. 21. Pf. 3129/1928. sz., D. T. J. H. IV. 1067.) 3. Végrehajtató vagyona csak könnyen értékesíthető gaz­dasági felszerelésből és terményekből áll s minthogy a vissz­végrehajtási igény veszélyeztetése szempontjából nemcsak a végrehajtatónak jelenlegi vagyoni helyezete, hanem a végre­hajtás elrendelésének alapjául szolgáló ítélet felülvizsgálatá­nak idejekori, tehát egy későbbi időpont szerinti vagyoni álla­potban beálló változás is irányadó. — helyes az elsőbíróság ama megállapítása, hogy alperes visszvésrrehajtási iirénve ve­szélyeztetve van. (D. t. 1928. máj. 4-én P. IV. '600/1928. 'sz.. J. H. IT. 1190.) 4. Külföldivel szemben viszonosság fennforgása osetén sem kell a visszvégrehajtási igény veszélyeztetését külön ki­mutatni. (Ko. t. 1893. máj. 25-én 2117. sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents