Vincenti Gusztáv - Borsodi Miklós (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1941)

40. §. (Ppé. 43. §.) 149 dést, mely szerint a végrehajtatót a végrehajtást szenvedő vagyonából jogellenesen felvett összeg visszafizetésére peren­kívüli úton kötelezni lehetne; ily igény tehát csak a törvény rendes útján érvényesíthető. (C. 1918. júl. 2. Pk. IV. 1455. sz.. P. Dt. IV. 193.) 2. Az előzetesen végrehajthatónak nyilvánított ítélet kö­vetkeztében történt önkéntes fizetés pusztán az ítélet feloldása címén külön perrel sem követelhető vissza; a fizetett összeg bírói letétbe helyezése sem követelhető; hanem amennyiben a további eljárás során a kereset jogerősen elutasíttatnék, nyilik jog tartozatlan fizetés címén a visszakövetelésre. (Bp. t. 1926. szept. 30-án P. 4894/1926. sz., Ű. D. 1927. köt. 1117.) 3. A fizetett tartásdíj, mint az életfenntartást célzó szol­gáltatás, visszvégrehajtás tárgva nem lehet. (D. T. III. 3410/ 1930. J. H. V. 975.) Visszvégrehajtás feloldás esetén. A felsőbíróság feloldó végzése alapján is helye van vissz­véinehajtásnak, ha az abban elfoglalt s az alsóbbfokú bíró­sátra irányadó jogi álláspont mellett kétségtelen, hogy a fel­oldott ítélet alapján elrendelt és foganatosított végrehajtással létesített állapot fenntartására jogalap nincsen és nincs más mód a végrehajtást szenvedettet ennek az állapotnak fenn­tartása esetén érő joghátrány elhárítására. (D. t. 1927. nov. 4-án P. IV. 2436/1927. sz., J. H. I. 2054.) Visszvégrehajtás az ügyvéd ellen. Az ügyvéd, aki az ügyfele javára megítélt perköltséget, előzetesen végrehajtható ítélet alapján a saját nevében kért végrehajtás útján behajt, az ítélet jogerős megváltoztatása ese­tén a perbeli ellenféltől behajtott költségek visszatérítéséért — a visszatérítési kötelezettség külön vállalása nélkül — az ellenfélnek személyes felelősséggel nem tartozik. Ennek követ­keztében ellene visszvégrehajtás elrendelésének nincs helve. (C. Pk. V. 6708/1930. J. H. V. 765., J. H. VI. 844.) Visszvégrehajtás hatásköri bírósági határozat folytán. Téves a másodbíróságnak az az álláspontja, hogy a hatás­köri bíróság nem helyezheti hatályon kívül a rendes bírósági ítéleteket, mert a hatásköri bíróság döntésével hatályon kívül helyezetteknek tekintendők azok a jogerős ítéletek, amelyek alapján az elsőbíróság a végrehajtást elrendelte és így a vissz­végrehajtás elrendelendő s nem kell előbb rendes bírói határo­zattal hatályon kívül helyezni a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgáló ítéleteket. (C. Pk. V. 893/1938. — G. Dt. 1938 —1110.)

Next

/
Thumbnails
Contents