Vincenti Gusztáv (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1930)

— 14. §. 59 14. §. Ha a marasztalt fél időközben meghalt, s a jogosított a végrehajtást csupán azon vagyonokra kívánja vezettetni, melyek a végrehajtást szenvedő félhagyatékában találtatnak, vagy róla az örökösökre szállottak, a végrehajtás az ismert vagy igazolt, esetleg az ismeretlen örökösök ellen rendelendő el. A végrehajtás elrendelésével egyidejűleg, ha az örökösök ismeretlenek, ezek részére, — ha pedig nincs szabályszerűen igazolva, hogy a végrehajtási kérvényben megnevezett örökösöket a kizárólagos örökösödési jog illeti, a netalán még létező örökösök részére és költségére ügygondnok rendelendő. A végrehajtást rendelő végzés, úgy az ismert örökösök mindenikének, mint az ügygondnoknak kézbesítendő s ennek alapján csakis azon vagyonra vezethető a végrehajtás, mely a végrehajtást szenvedőnek hagyatékában találtatik, vagy róla szállott át az örökösökre. (92. §.) V. ö. a 17. és a 48. §. kapcsán közölt határozatokkal is. Az örökösök ellen intézett, de csak az örökhagyó után maradt vagyonra végrehajtást kérő, nem tartozik már végrehajtási kérvényében kimutatni elhunyt adósa hagyatékának minőségét. (B. 4280/82.) A gyógyszertár személyes jogú tulajdonosának halála után hitelezői követeléseik törlesztését nem igényelhetik a gyógyszertárért fizetett haszonbérből, mert a gyógyszertári jogosítrány haszonélvezete az özvegyre, illetve elhalálozása vagy újra férjhezmenetele esetében a gyermekek nagykorúságáig ezekre száll. (C. 1883. okt. 25. 4765.) Főpapok hagyatékául csakis a közforgalom tárgyát képező azon javak, illetve értékek tekintendők, melyek a javadalom törzsvagyonának elkülönítése s a javadalmi értékeknek az átvételkor volt állapot szerinti kiegészítése után fennmaradtak és az elhunyt főpap hitelezői annak halála után csak ezekre a javakra, illetve értékekre szerezhetnek zálogjogot. (C. 1885. okt. 29. 7163/1882.) A bírói gyakorlat által elfogadott jogszabály, hogy a végrehajtást szenvedettet, mint vélelmezett örököst, ingókból álló még bíróilag át nem adott hagyatéki vagyonból, vagy a hagyatéknak ingóságokból álló részeiből megillető eszményi jutalék, mint ilyen, végrehajtási foglalás tárgyát nem képezheti s így erre készpénzbeli követelés behajtása céljából végrehajtás sem vezethető. (B. 1901. jan. 10. 250. M. 19.037.)