Vincenti Gusztáv (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1930)

— H. §. — A végrehajtási törv. 14. és 17. §§. intézkedéseiből következik, hogy ilyen esetben a végrehajtató, amennyiben a lefoglalni szándékolt tárgyak birlalója azok lefoglalását azon az alapon, hogy azok nem képeznek hagyatékot, vagy hogy azok reá nem a marasztaltról szálltak, ellenzi, a végrehajtás foganatosításakor tartozik valószínűvé tenni azt, hogy a lefoglalandó tárgyak a végrehajtást szenvedő hagyatékához tartoznak, vagy, hogy azok az örökösökre a végrehajtást szenvedőről szállottak; minthogy azonban a jelen esetben a végrehajtató az 1904, V. 474/2. számú jegyzőkönyvben összeírt ingókra nézve, amelyeknek lefoglalása ellen az azokat birlaló M. Gy. tiltakozott, nem valószínűsítette sem azt, hogy azok az ingók az időközben elhalt M. J. végrehajtást szenvedő hagyatékához tartoznak, sem azt, hogy azok az ingók a végrehajtást szenvedőről szállottak M. Gy.-re, mert egymagában az a körülmény, hogy az elhalt végrehajtást szenvedő még életében abban a házban lakott, ahol a végrehajtás most foganatosíttatott, még nem elegendő annak a valószínűsítésére, hogy az abban a házban levő ingóságok a végrehajtást szenvedő hagyatékához tartoznak, annál kevésbbé, mert P. I. tanú vallomása szerint a végrehajtás foganatosításakor az előterjesztéssel élő M. Gy. a bírósági kiküldött kérdésére azt felelte, hogy a végrehajtást szenvedő után hagyaték nem maradt: ilyen körülmények között a bírósági kiküldött az időközben elhalt végrehajtást szenvedő ellen az összeírt ingókra, mint hagyatéki vagyonra a kielégítési végrehajtást szabálytalanul foganatosítván, eljárását megsemmisíteni és végrehajtatót. — mint akinek a közbenjöttével foganatosíttatott a végrehajtás és akinek a kijelölésére vétettek foglalás alá az ingók, — az előterjesztéssel okozott és a sikeres felfolyamodási költségek megfizetésére kötelezni kellett. (Szeg. t. 1904. dec. 1. 5469.) Hasonló: Bp. tsz. 1928. júl. 21-én Pf. 11.369/1928. sz., P. t. j. t. IX. 175.; azzal, hogy a valószínűsítő adatok a foglalási jegyzőkönyvben is megjelölendők. A foganatosítás végett megkeresett telekkönyvi hatóság nincs hivatva annak bírálatába bocsátkozni, hogy az örökség értéke erejéig marasztalt örökös ily minőségben mily összeg erejéig és honnét szerzett vagyonra nézve áll a végrehajtató irányában fizetési kötelezettségben. (C. 1891. okt. 13. 6458.) A marasztalt fél halála után lefoglalt, de nem a hagyatékhoz, hanem az örökös külön vagyonához tartozó tárgyak zár alóli feloldása igényper, nem pedig végrehajtás megszüntetési kereset útján szorgalmazandó. (C. 1884. jún. 6. 3078.) Oly ítélet alapján, mely által az örökös öröksége (örökhagyó hagyatéka) erejéig marasztaltatott, anélkül, hogy az örökség (a hagyaték) minősége és mennyisége az ítéletben közelebbről meghatároztatott volna: a végrehajtás el nem rendelhető. (Te. 1892. márc. 31/ápr. 19. 1. sz. polg. hat.)