Vincenti Gusztáv (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1930)

— 40. §. — í 29 Bár a végrehajtást elrendelő 7876/1897. végzésben az udvarnak a végrehajtató részére végrehajtás útján való átadása elrendelve nem volt, de mivel a végrehajtó eme telekrészt is eljárása rendén a végrehajtató részére átadta, s mivel a visszvégrehajtásnak az a célja, hogy ami a végrehajtást szenvedőtől a végrehajtással elvonatott, az a visszvégrehajtással visszaadassék, ennek megfelelően az eljáró bíróság az udvarra is a végrehajtást helyesen rendelte el. (Ko. 1898. jún. 8. 1758. M. 16.875.) Ha a megtámadási perben a foganatosított kielégítési végrehajtás, melynek folytán a hitelező kielégítést is nyert, a csődtömeg és illetőleg a csődhitelezők irányában hatálytalannak mondatik ki, az 1881: LX. t.-c. 40. §. a) pontja joghasonlatosságánál fogva visszvégrehajtásnak és a hatálytalanságot megállapító két egybehangzó ítélet alapján, ha további fellebbezés adatott be, a megítélt perköltségekre nézve kielégítési végrehajtásnak van helye. (Mv. 1895. aug. 6. 6. sz. polg. határozat.) Azonos: B. 1897. szept. 14. 6333. A visszvégrehajtás kiterjed mindarra, ami az alapperbeli végrehajtásnak tárgya volt: tehát az alapperben felmerült költségekre is. (B. 1900. márc. 19. 11.054.) — Ellenkező: A végrehajtást szenvedő visszvégrehajtás útján nem követelheti ezeket a költségeket. (Ko. 1897. márc. 26. 707.) A visszvégrehajtás elrendelésének nem képezi előfeltételét az, hogy a végrehajtás a visszvégrehajtást kérő ellen előzőleg már elrendelve és foganatosítva legyen, sőt a most felhívott törvényszakasz kifejezetten is kimondja, hogy visszvégrehajtásnak akkor is helye van, ha végrehajtást szenvedő a végrehaj tatot, a végrehajtás megelőzése szempontjából önként kielégítette, és ilyen esetben csak azt kívánja meg, hogy a kielégítés vagy a bíróság közbenjöttével, vagy a kiküldött előtt végrehajtási eljárás alkalmával történjék, vagy pedig közokirattal igazoltassák. Igaz ugyan, hogy a szóbanforgó esetben akkor, midőn alperesek az elsőbírói ítélet folytán az ingatlan birtokát a felpereseknek a végrehajtást be nem várva, önként átengedték, a jelzett esetek egyike sem forgott fenn s így az elsőbíróság a visszvégrehajtást az alperesek kérvénye folytán a törvénynek szószerint vett rendelkezése szerint el nem rendelhette volna, minthogy azonban a törvényben, a fentebb jelzett korlátozások felállítása nyilván csak azért történt, hogy a teljesítés megtörténte kétségtelenül bebizonyított legyen, s minthogy ezúttal a felperesek a felfolyamodásukban maguk is elismerik, hogy az ingatlan birtokát az alperesek tényleg részükre visszabocsátották s ez a beismerés a visszvégrehajtási kérvénynek azt a hiányát, hogy folyamodók a teljesítés megtörténtét, visszvégrehajtási kérvényük mellett, a fentebb megjelölt módon ki nem mutatták — teljesen pótolja: ennélfogva az elsőbíróság végzéYinc«nty : Végrehajtás. 9