Vincenti Gusztáv (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1930)

82 — 27. §. — kolatlan költségeket ellenfelének? Vizsgálni kell ezt azért, mert a végr. törv. fent idézett szakasza alapján csak a célravezető végrehajtási eljárás költsége állapítható meg a végrehajtást szenvedő ellen. A konkrét esetben a biztosítási végrehajtás foganatosítása az adós ellen öt járásbíróság területén lévő ingóságokra rendeltetett el. A végrehajtató kolozsvárvárosi járásbíróság területén csupán az Economul hitelintézet és takarékpénztár részvénytársaság helyiségében kísérelte meg a végrehajtás foganatosítását, ahol azt az értesítést, hogy adósnak semmiféle betétje nincsen, megszerezhette volna anélkül, hogy a végrehajtást megkísérelte volna, amellyel kétségtelenül indokolatlan költséget okozott, mert nem is hoz fel a végrehajtató oly körülményeket, amelyekből alaposan hihette, hogy az adósnak a fent megjelölt részvénytársaságnál betétje van. Ezek szerint a járásbíróság helyesen járt el akkor, amikor a felmerült költségeket a végrehajtató terhére állapította meg. Hogy a felfolyamodással nem élt végrehajtónak csak 6 K. eljárási díjat állapít meg az elsőbíróság, azt a végrehajtató nem sérelmezheti. Ha többet előlegezett a végrehajtónak, azt visszakövetelheti. (Ko. t. 1904. nov. 23. 4589.) A kötelezvénynek az a határozmánya, hogy a bíróság útján való behajtás esetére a törvénykezési költség fedezésére biztosíték ajánltatott fel, és hogy minden, a kölcsönügyletből származó költség, nyugta és törlési bélyeg az adóst terheli, helyesen csak akként értelmezhető, hogy azok a törvénykezési költségek terhelik az adóst, amelyek a hitelező részére ennek a követelésének bíróság útján behajtása körül felmerülnek, s a kölcsönügyletből származnak, ilyenek közé pedig az utóajánlati kérvény díja és költsége, a nem végrehajtató hitelezőnek az árverésen megjelenési díja és hirdetési díja, valamint a követelés engedményezésével felmerült bélyeg- és postadíj kiadás nem számítható. (C. 1905. febr. 9. I. G. 532.) Minden tartalmánál fogva végrehajtható jogerős bírói marasztaló ítélet alapján kielégítési végrehajtásnak van helye, tekintet nélkül arra, hogy az ítéletben a végrehajtás terhével való kötelezettség kifejezetten ki van-e mondva, vagy nincs. Ha a végrehajtás elrendelésére alapul szolgáló ítélet teljesítési költezettséget nem állapít meg, úgy a végrehajtási költségekre az 1881: LX. t.-c. 27. §-a alkalmazást nem nyerhet, hanem mint az első végrehajtási cselekmény alkalmával felmerült költség, csupán teljesítési kötelezettség megállapításával és teljesítési idő kitűzése mellett meghatározandó s a megállapító végzés csak jogerőre emelkedése után hajtható végre. (Mvásárhelyi tábla.) A táblának a végrehajtás elrendelése kérdésében hozott végzése nem tartozik azon határozatok közé, amelyek ellen a további felfolyamodás megengedtetik. (C. 1905. febr. 24. 2831/ 1904.)