László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

t>82 — Gyermekek stb. védelme. — 4. az 1. §. 2. pontjában említett vállalatok, üzemek és foglalkozások tekintetében az illetékes bányakapitányság, végsőfokon a pénzügyminiszter mint főbányahatóság. 32. §. A jelen törvény rendelkezéseinek megtartását a 31. §. szerint elsőfokon eljárni hivatott hatóságok ellenőrzik, még pedig az 1893: XXVIII. törvénycikk hatálya alá eső üzemekben az iparfelügyelők közreműködésével. Az illetékes miniszter az ellenőrzéssel a rendőrhatóságot is megbízhatja. 33. §. Az illetékes miniszter bizonyos vállalatok, üzemek és foglalkozások tekintetében elrendelheti, hogy azoknak helyiségeibe az e törvényben foglalt rendelkezések megtartásának ellenőrzése céljából az illetékes hatóság közegei közül csak tisztviselő léphessen be, altiszt és legénységhez tartozó személy pedig csak akkor, ha ezt a jogát az illetékes hatóság írásbeli felhatalmazásával igazolja. Ha a munka magánlakásban vagy oly helyiségben folyik, amelybe csak magánlakáson át lehet bejutni, az e törvényben foglalt rendelkezések megtartásának ellenőrzése céljából a munka színhelyére esti nyolc és reggeli nyolc óra közt, a lakó tiltakozása esetében, csak az illetékes hatóság írással igazolt felhatalmazásával szabad belépni. Egyebekben az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről és az iparfelügyelőkről szóló 1893: XXVIII. törvénycikk 20—30. §-ait megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha az e törvényen alapuló ellenőrzést nem iparfelügyelő gyakorolja. Az 1884: XVII. törvénycikknek 127. §-a az elsőfokú iparhatóságnak a jelen törvényben megállapított hatáskörére nem terjed ki. 34. §. Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és száz pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkaadó: a) aki a tényleges napi munkaidőnek tartamára, vagy a napi munkaszakon belül nyújtott szüneteknek, vagy a