László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

34 — Csődtörvény. — adónak kiadta, mert az áru a vételár kifizetéséig az eladó tulajdona volt. (C. 4209/1904.) Vételügylet meg nem támadható azon az alapon, hogy a kikötött vételár a megállapodástól eltérőleg nem szedetett be azonnal. (C. 10/1897.) A csődnyitás előtt bekövetkezett engedményezések folytán a vagyonbukott az átengedett követelések érvényesítéséhez való jogát elvesztette s azt csődtömege sem gyakorolhatja, az a kérdés pedig, hogy az engedmények tekintetében a magánjogi, esetleg csődjogi megtámadás feltételei fennforognak-e, az engedményesek perbenállása nélkül el nem bírálható. (C. 708/1909.) Az engedményezett követelések tekintetében a K. T. 347. §-a értelmében a bizományos által kötött ügyletekből eredő követelések a bizományos és annak hitelezői irányában akkor is a megbízó követelésének tekintetnek, ha azok reá átengedve nem lettek, ebből pedig következik, hogy ha ezek a követelések a megbízóra átengedtettek, az átengedést nem lehet megtámadni, tekintet nélkül arra, hogy a követelések átengedésekor a közadós megszűntette-e már fizetéseit és hogy arról a megbízó alperes tudott-e? (C. 4232/1928. J. H. III. 900.) Az a körülmény, hogy a vevő a vételár fejében egy követelést vett át, amely csődjogilag megtámadható, magát a vételügyletet nem teszi megtámadhatóvá. (C. 75/1911.) Az a körülmény, hogy az alperes a közadóstól zálogul kapott értékpapírok kiszolgáltatása ellenében vette fel az adott kölcsön hátralékos részét, az eszközölt kölcsön visszafizetésének megtámadhatását rendszerint ki is zárja. (C. 114/1914.) A közadós kölcsöntartozása biztosítására hitelezőjére engedményezte künnlevő követeléseit, amelyekre az adósok az engedményes részére teljesítettek fizetéseket. Ha a tömeggondnok az engedményezést meg nem támadta, az engedményezés ténye a csődhitelezőkkel szemben is érvényes lévén: az ergedményekből folyólag teljesített fizetések megtámadás tárgyát nem képezhetik. (C. 449/1912.) Valamely ügylet csődjogi szempontjából csupán azon az alapon nem tekinthető károsítónak, hogy valaki a közadóstól több bolti árut vett oly időben, amikor már tudta, hogy a közadós fizetéseit megszüntette. A Cs. T. 27. §. 1. pontjára alapított megtámadás egyik alapföltétele, hogy maga az ügylet legyen károsító. A fenforgó esetben az ügyletkötésnek ezt a károsító jellegét nevezetesen az, hogy a vagyonbukott bolti árucikkeinek egyrészét potom áron, tehát rendes kereskedelmi értékükön alul adta el az alperesnek, a felperes állította ugyan, azonban az alperes tagadásával szemben nem bizonyította. Az a körülmény, hogy a közadós a kapott ellenértéket a csődtömegbe be nem szolgáltatta, az egyébként nem aránytalan és nem színleges vételi ügyletnek a Cs. T. 27. §. 1., vagy 28. §.