László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

82 — Csődtörvény. jebb a Cst. 49. §. 1. pontja 9 e tekintetben is csak az tehető mérlegelés tárgyává, hogy a tömeggondnok árverési közbenjárási díja nem-e a külön tömeg értékesítésével járó költség? Teljes határozottsággal megállapítható, hogy az árverés, mely elsősorban a külön kielégítésre jogosult hitelező céljait szolgálta és az ő szorgalmazására történt meg, — a tömeggondnok közbenjárását az elárverezendő ingóság értékesítése szempontjából nem igényelte, tehát, hogy a közbenjárására a különtömeg érdekéből szükség nem volt. Tekintettel most már arra is, hogy a csődtömeggondnok, akár megjelenik a külön tömeg árverésén, akár nem, az árverést tűrni köteles, nyilvánvaló hogy mintegy a végrehajtást szenvedő képviseletében eljáró tömeggondnoknak a különtömeg árverésén való közben járási díja (éppen úgy, mint ahogy más esetben a végrehajtást szenvedő tényleg felmerült költségei) a végrehajtató jogait nem csorbíthatják, a különtömeg költségeinek nem tekinthetők. Önként következik ebből, hogy az említett árverési közbenjárási díjak a végrehajtató követelésének kielégítését nem előzhetik meg. (Bp. Törvényszék 4912/1928. J. H. II. 1350.) 50. §. Ha a tömeg a megelőző §-okhan érintett tömegtartozások és tömegköltségek kielégítésére nem elegendő, aránylagos kielégítésnek van helye olyképen, hogy a tartozások a költségek előtt, ez utóbbiak közt pedig mindenek előtt a készpénzkiadások egyenÜttetnek ki. A már történt fizetéseket azért, mert a tömeg a költségek és tartozások fedezésére nem elegendő, visszakövetelni nem lehet. A pervesztes csődtömeg a perköltségekben csődtörvény 50. és 150. §-aira való hivatkozás nélkül marasztalandó. (C. 141/ 1901.) A tömeggondnok a csődtörvény 50. §-a értelmében a tömegköltségeket s így az ő tömeggondnoki járandóságait is megelőző elsőbbséggel bíró tömegtartozások fedezetéül szolgáló kielégítési alapot a tömegköltségek fedezésére nem fordíthatja, és ha ezt tette, ezért egyénileg felelős. (C. 912/1911.) A Cs. T, 170. §-ának ama rendelkezése, hogy a tömeg hitelezői azonnal kielégítendők, mihelyt igényeik lejártak, illetőleg megállapíttattak, csak a Cs. T. 50. §. 1. bekezdésének korlátai között alkalmazható. A most hivatkozott törvényhely ugyanis aránylagos kielégítést ír elő arra az esetre, ha a tömeg a tömegtartozások kielégítésére sem elegendő. (Bp. T. 2656/1929.) Való, hogy a megítélt perköltség tömegtartozás s a tömegtartozás kielégítése tekintetében a csődtörvény 50. §-a ren-