László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

— 49. §. — 81 dani, hogy a fent érintett követelések a felszámítottnál magasabb összegben kielégítés alá nem kerülhetnek. (C. 2021/1927.) Az állandóan követett bírói gyakorlat értelmében: csődtömeghez leltározott, azonban ingózáloggal terhelt — tehát külön kielégítési tömeget képező elárverezett ingóságok vételára terhére előnyös követelésképen elégítendők ki azok a tömegkövetelések, amelyek a csődleltározással, kezelésével, értékesítésével és felosztásával felmerültek — minden egyéb tömegköltség pedig kizárólag az általános tömeg tartozását képezi. Ily álláspont mellett — miután az árverés költségei a befolyt vételárból már levonattak és a külön kielégítési alap megállapítása és elkülönítése annak figyelembevétele mellett történt, a külön tömeget terhelő tömegtartozások megállapításánál a tömeg zár alá vételénél, leltározásánál felmerült közjegyzői díjnak és becsüs díjnak V6-át vette számításba, tekintve, hogy az egész az árverési költségek és egy visszakövetelési igény levonása után fennmaradó árverési vételárnak kb. Ve-át teszi a külön tömegre eső vételár. Továbbá helyesnek elfogadva a csődbíróságnak a tömeggondnoknak az egész tömeg zár alá vételével, leltározásával, kezelésével, (az árverés foganatosításával) kifejtett tevékenységének díjazására vonatkozó megállapítását, ennek az összegnek Ve-át vette figyelembe. Ezenfelül a kir. ítélőtábla a jelen eljárással, vagyis a külön tömeg megállapításával és felosztásával felmerült tömeggondnoki tevékenységért, vagyis két tárgyalásért 48 pengőt állapított meg előnyös tételként. A most megállapított tömegköltség teljes összegében a külön tömeget terheli, mert kizárólag a külön tömeg érdekében kifejtett tömeggondnoki tevékenység díjazását képezi. (Szegedi T. 756/1927. J. H. I. 674.) Való ugyan, hogy a Cst. 55. §-a szerint a tömeghez tartozó és záloggal terhelt ingóságok (különtömeg) vételárából előbb a tömegnek e vagyont terhelő tartozásai és költségei elégítendők ki s a zálogos hitelezők csak azután következnek, azonban e törvényszakasz szerint szükséges, holy ilyen a külön tömeget terhelő tartozások és- költségek valóban létezzenek. Adott esetben tehát a határozás annak a kérdésnek az eldöntésén nyugszik, hogy a különtömeg elárverezésénél a csődtömeggondnok közbenjárási díja a különtömeg tartozásának (Cst. 48. §.) vagy a költségének (Cst. 49. §.) tekinthető-e? Annak előrebocsátása után, hogy e kérdés eldöntése a Cst. 176. és 177. §§-aí értelmében s az ezekhez fűződő joggyakorlat alapján minden kétséget kizáró módon a végrehajtást foganatosító bíróság hatáskörébe tartozik, — a kérdésre határozott nemmel kell felelni. A Cst. 48. é9 49. §§-aínak az adott esettel vonatkozásbahozatala útján ugyanis kitűnik, hogy a kérdésre nézve legfelDr. Szende : Hiteljoű. Hl. 6