László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. II. kötet (Budapest, 1930)

546 — Váltótörvény. — írása a hátiratok összefüggő láncolatát nem szakítja meg. (C. 71/1900.) A váltó perelhetéséhez szükséges váltóbirtokosi minőségnek magából a váltóból kell kitűnnie, vagy annak esetleges nem váltói útoni megszerzése külön igazolandó, mert a váltónak puszta birtoka perelhetési jogot nem ad. (C. 907/1911.) Üres forgatmánnyal ellátott váltónál a váltókövetelés a váltó birtokához lévén kötve, a felperesnek váltótulajdonosi minőségét a kereseti váltók birtoka igazolja. Nem a felperes tartozott tehát kimutatni, hogy ő váltókat jogos úton az ellenértéknek kölcsönképpen történt kiszolgáltatása ellenében szerezte meg, hanem alperesek tartoztak bizonyítani, hegy a felperes a kifogásokban előadott módon, tiltott úton jutott a váltók birtokába. (C. 294/1912 ) A megóvatolt váltó perlése esetén a fizetési visszkeresettel fellépő váltóbirtokos váltóbirtokosi minősége a váltónak a fizetés végett való bemutatása és az óvás felvétele időpontjában volt tartalma szerint bírálandó meg. A váltónak ezen tartalma szerint üres forgatmány alapján fellépő váltóbirtokos igazoltnak tekintendő, noha az óvás felvétele előtt törölt hátiratok tartalma szerint a felperes váltói kapcsolatban nem állott. (C. 462/1914. Hj. Dt. IX. 4.) Ha a perbeli ügyvéd van az óvásban annak a személynek feltüntetve, akinek részére az óvás felvétetett, a legitimáció kérdésében az ügyvéd nem váltóbirtokosnak, hanem a váltóbirtokos megbízottjának tekintendő. (C. 418/1913.) A váltón törölt forgatmányos, aki a váltóóvásban váltóbirtokosnak volt feltüntetve, a törlés dacára a váltót joghatályosan átruházhatja. (C. 404/1912.) A váltóadós az egyidejűleg szolgáltatandó viszonos teljesítés előtt a váltóval fedezett vételárral nem esik késedelembe. (C. 2595/1915. Hj. Dt. IX. 169.) A legitimáció hiányára alapított kifogás az első tárgyaláson is felhozható. (C. 88/1910.) A kibocsátót a váltóbirtoklás alapján a fizetés felvételére jogosítottnak kell tekinteni, mert az a vélelem, hogy a váltót annak lejárata után visszkereseti kötelezettsége alapján váltotta magához (C. 843/1885.), ha nem is állítja, hogy ő a váltót magához váltotta (C. 71/1897.); ennek ellenkezőjét a váltóadós tartozik bizonyítani. (C. 473/1896.) Az üres forgatmány forgatója a forgatmányostól visszaváltott váltó tulajdonjogát ezen üres forgatmánnyal érvényesen átruházhatta, ha forgatói aláírásának eszközlése után a váltó másnak birtokában volt ugyan, de a későbbi forgatmányok törültettek. (C. 329/1905.) Az intézvényes kereseti joggal egyedül az elfogadó és kibocsátó ellen bírhat. (C. 737/1891.)