László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

64 — 1908: LVII. t.-c. — az üzletből eredő kötelezettségeiért az 1. §-ban meghatározott korlátozás nélkül felelős. Ugyanez áll akkor is, ha az átvevő az átruházóval szemben az üzletből eredő kötelezettségeket magára vállalta. 3. §. Hogy forog-e fenn az 1. vagy 2. §. értelmében üzletátruházás, különösen, ha az üzlethez tartozó vagyon nem egészben vétetett át, úgyszintén hogy forog-e fenn a 2. §. második bekezdése értelmében tartozásvállalás, különösen, ha az átvevő az üzletből eredő kötelezettségek közül egyes kötelezettségek átvállalását kizárta: az eset összes körülményei szerint kell megítélni. 4. §. Ha valaki egyes kereskedővel ennek fennálló üzletére nézve közkereseti vagy betéti társaságba lép, a társaság az addigi üzletből eredő összes kötelezettségekért felelős. A volt üzlettulajdonos felelőssége érintetlen marad. 5. §, Ha az üzlet átvétele idején az átruházó ellen az 1. §. alá eső kötelezettség alapján a per meg volt indítva és az 1—3. §-ok értelmében e kötelezettségért felelős átvevőnek az átvétel idején a perindításról tudomása volt, az átruházó ellen hozott marasztaló ítélet jogereje kiterjed az átvevőre is. Az előbbi rendelkezés a 4. §. eseteiben is megfelelően alkalmazandó. V. ö. 12., 19., 89., 131., 268. §§. 1910/1920. M. E. sz. rendelet. 21. §. Üzletátruházás esetén a 14—20. §-ok szerint a munkaadót megillető jogokat és kötelezettségeket a jogutódra átszállottaknak kell tekinteni. A 17. §-ban megállapított igényét azonban az alkalmazott mind az átruházóval, mind a jogutóddal szemben csak abban az arányban érvényesítheti, mely arányban áll egyfelől az üzletátruházónál, másfelől a jogutódnál töltött szolgálati idő az alkalmazott követelésének összegére mérvadó összes szolgálati időhöz. Az 1908: LVII. t.-c. hatályba lépése előtt történt üzletátruházás alapján az átvevő felelőssége nem bírálható el az.