László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

20 — Bevezetés. — met, a gyakorlat embere pedig arra mutat rá, hogy mivé változik át a legkifogástalanabbnak látszó elmélet is a mindennapi élet pörölycsapásainak súlya alatt s ez a joganyag kerül azután a bíró asztalára, kinek ugyan az a kettős előkészítő szerepe van a jogéletben, mint a termelőnek és a fogyasztónak a közgazdaságban. A termelő nem hoz létre egyetlen gramm újabb anyagot, viszont a fogyasztó sem képes egy szemernyit a meglevőkből megsemmisíteni. Mindketten csak már meglévő anyagokat és erőket, fizikai és vegyi átalakításaikat használják fel, hívják elő, irányítják s fűzik konkrét kapcsolatba.7) A bírónak sincs egyéb feladata, mint a konkrét esetből származó következményeket addig a fokig érvényesülni engedni, mint a minőig az a jogrenddel összeegyeztethető. Mentől szabatosabban sikerül ezt meghatároznia, annál tökéletesebben megy végbe a jog és erkölcs dioszmózísa s annál jobban fognak megfelelni a hiteljogi törvények is nagy rendeltetésüknek, mely végső fokon azonos az állam célkitűzésével. A bíró szintén nem alkot új jogot és a meglévőt sem hatálytalaníthatja, de valamint a termelő tevékenysége lehetővé teszi a természeti erőknek működését s a termelő ezek segélyével bocsáthatja a fogyasztónak rendelkezésére az utóbbi által felhasználandó anyagot, úgy a bírói ítélkezés sem létesíti, hanem a jogszabályok tömkelegéből csupán kitermeli az adott esetre illő megoldást, melyet a forgalmi élet ép oly kevéssé nélkülözhet, mint a fogyasztó a termelés által előállított javakat s amelyeket megsemmisíteni 7) Lsd. Tuka Béla: A szabadság. Budapest, 1910. 39. old.