László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)
— Bevezetés. — 9 innen van az, hogy megszerkesztésüknél igen nagy gondot kell fordítani a gyöngébb félnek kijátszását megelőzni és a minden rosszhiszeműséget megtorolni hivatott szabályokra, mert tömegforgalom különben nem fejlődhetik ki. A modern gazdasági élet egyik leghatalmasabb tényezője: a hitel is a legszorosabb összefüggésben áll ezekkel a szabályokkal, melyek tőle kölcsönözték a „hiteljogi" elnevezést is, mert általában legtöbb esetben a hitelezőnek és az adósnak jogállásával foglalkoznak és nem szorul bizonyításra az a közismert tény, hogy a tőke is a szerint táplálja bővebben vagy szórványosabban az ipart, a vállalkozást és a kereskedelmet, amint a hitelező kielégítési joga az adós irányában az érvényben álló jogszabályok szerint előnyösebb vagy kedvezőtlenebb. Az ellenérdekű felek kölcsönös helyzetének bölcs szabályozása különösen világosan nyilvánul meg a kereskedelmi törvényben, melynek kialakulását több évszázados fejlődés előzvén meg, ennek a hosszú időnek összes tapasztalatai érvényre juthattak. Minden újabb kiegészítő törvény vagy novella azután rendszerint, de nem mindig, csak tökéletesítése valamely kérdésnél eddig elfoglalt álláspontnak. A folyton változó élet ugyanis a kezdetben céljának egyébként teljesen megfelelő intézmény jogi szabályozásának átalakítását teheti szükségessé, ha az a körülmények megváltozásával többé nem felelhet meg eredeti rendeltetésének. A mindig tökéletesebb megoldás után kutató jog tudomány, melyet azonban ebbeli törekvésében olykor pusztán csak a kísérletezés vágya fűt, néha emberöltőkön át fennállt intézményeket vagy jogelveket áldoz