László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

II) — Bevezetés. — fel javítást célzó törekvéseinek. Minthogy azonban az emberi szellem nem csalatkozhatatlan, nem egy ízben megtörténik, hogy valamely reform károsnak bizonyul, amint viszont hosszú időn át fennállott jogelv utólagos megváltoztatásának helyessége annyira szembeötlő, hogy az újabb jog uralma idejében valóságos rejtélyszámba megy az, hogy a régebbi helytelen szabályozás miként volt esetleg hosszú időn át fenntartható. A mondottak igazolására a céhrendszer eltörlése és az 1875: XXXVII. t.-c. 20.-ik §.-ának az 1908: LVII. t.-c, által történt megváltoztatása szolgálhatnak. A több mint félévezredes multu céhrendszert a XIX. század felfogása a kereskedelem és ipar szabadságával összeegyeztethetetlennek vélvén, azt megszűntette, de néhány évtized elteltével annak számos egészséges gondolatát (szak- és mestervizsga, aranykoszorus címmel való kitüntetés, munkásvédelem, tanoncoktatás, árszabályozás, munkaügyi bíráskodás stb.) kénytelen volt újból megvalósítani. Viszont a K. T. 20.-ík §.-ának azt a rendelkezését, hogy üzletátruházás esetén az átvevő csupán abban az esetben felelős, ha a cég addigi kötelezettségeit magára vállalta, az 1908: LVII. t.-c. csak akkor változtatta meg, midőn már felbecsülhetetlen károkat okozott az, hogy évtizedeken keresztül számos üzletátruházás kizárólag azzal a célzattal történt, hogy az adós az üzleti vagyonban rejlő fedezetet a hitelező elől rosszhiszeműen elvonja. III. A jogbiztonság fenntartására kötelezett államhatalom a jogrend érdekét szolgáló szabályoknak megalkotásánál nem hagyhatja figyelmen kívül az