László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

8 — Bevezetés. — létre sem jöhetnének, vagy az állam céljait veszélyeztető irányban fejlődhetnének, egyrészt kezdeménye zőleg, másrészt rendezőleg hat s ezzel a forgalmat fokozza és biztosabb vágányokra tereli. Fejlettebb társadalom rendszerint az államhatalom beavatkozása nélkül is képes ugyan azt a légkört megteremteni, amelyben minden egyes számára megvan a lehetőség, hogy képességeinek megfelelő módon boldogulhasson, de ehhez feltétlenül szükséges, hogy túlnyomó legyen azoknak száma, akikben a jogtisztelet, igazságérzet és erkölcsi alapokon nyugvó méltányosság magas fokot ér el. Az ő felfogásuk alapján kialakuló közvéleménynek (communis juris opinio) később a törvény által szavakba való foglalása azután csaknem gépies munkává zsugorodik össze, minthogy csupán legális szentesítését adják meg azoknak a szabályoknak, amelyek az egyes lelkében már előzőleg meggyőződéssé jegecesedtek. Viszont a most említett előfeltételek hiányában valamely egyébként kiváló jogalkotás is hasznavehetetlennek bizonyúlhat a gyakorlatban. Az állam ezek szerint azt a célját, hogy mentől nagyobb számú polgárának biztosítsa az anyagi és szellemi jólétnek az adott viszonyok közt elérhető színvonalát, végeredményében kétségen kívül akkor képes legtökéletesebben megvalósítani, ha mentől magasabb fokú erkölcsi gondolkodásra tudja nevelni őket s hogy ezt bizonyos időpontban minő mérvben sikerült megvalósítania, arra hatályban lévő jogszabályaiból is biztosan következtetni és pedig elsősorban hiteljogi törvényeiből, ahol különösen szembetűnő a felek kölcsönös hitén és bizalmán nyugvó kiindulás s