László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

— K. T. 59. §. — 143 Az ej és f) pontokban elősorolt esetek bekövetkezése miatt elbocsátott segéd netaláni kárpótlási igénye a szerződés és a fennálló törvények alapján ítélendő meg. I. Az alkalmazott szolgálati mulasztása csak annyiban szolgálhat a szolgálati szerződés azonnali felbontására okot, ha az a szerződésszegő jelentőségét megbocsátás vagy elévülés által el nem vesztette. — Beáll az alkalmazott javára a mulasztás megbocsátása és elévülése, ha a szolgálatadó a vétkes magatartás felmerülésekor és tudomásul vételekor felmondási jogát azonnal nem gyakorolja. — II. Valamely szolgálati mulasztás a szolgálati viszony felbontására csak akkor szolgálhat okul, ha ez a másik félre jelentős sérelemmel jár. — Ennek súlyát egyedül a fél van hivatva elbírálni. — Az alkalmazott a szerződésileg vállalt és reáruházott teendőktől eltérő munkakörre nem szorítható, különösen, ha az önérzetét méltán sértené. (C. 1059/ 1912.) A munkaadó a felperest mint próbaidőre alkalmazottat bocsátotta el felfolyamodás nélkül; a perben a rögtöni hatályú elbocsátást szakértelem hiányára is kívánta alapítani. A Kúria kimondotta, hogy a munkaadó az elbocsátást utólag más okra alapítani nem volt jogosítva, ellenben az alkalmaztatás végleges minőségének bizonyítása a felperes alkalmazottat terheli. (C. 3825/1924.) Az állandóan követett jogszabály szerint az a munkaadó, aki alkalmazottját valamely törvényes ok miatt rögtöni hatálylyal elbocsátani kívánja, ezen szándékát az ok megjelölése mellett nyomban világosan kifejezni és az alkalmazottal közölni tartozik. E nyilatkozatnak joghatálya azonban valamely előírt formához avagy szavakhoz kötve nincs és csak az szükséges, hogy abból az alkalmazott, úgy a munkaadó elhatározása, mint ezen elhatározás oka felől biztos tudomást szerezzen és kétségben ne maradjon. (C. 4263/1926.) A munkaadó, aki az 1884: XVII. t.-c. 94. §-ába ütköző okokból a szolgálati viszonyt késedelem nélkül felbontja, de alkalmazottját nem azonnal távolítja el, hanem annak a távozásra méltányosságból megfelelő időt enged, az azonnali elbocsátásból eredő jogait csak abban az esetben veszti el, ha az említett magatartásából megbocsátásra és a felmondás nélküli elbocsátástól való elállási szándékára lehet következtetni. A tényállásból kétségtelen, hogy habár alperes hat hétig felperest szolgálatban hagyta, a vele szemben fennálló szolgálati viszonyt a szerződéstől eltérő hatállyal fel akarta bontani és felperesnek állítólagos hanyagságát és szabálytalanságait nem kívánta megbocsátani, hanem csupán méltányosságból engedte meg, hogy még hat hétig állásában és lakásában megmaradhas-