László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

144 — K. T. 59. §. — son. Ebből pedig következik, hogy alperes nem vesztette el azt a jogát, hogy felperessel szemben az azonnali hatályú elbocsátás következményeit érvényesítse. (C. 4906/1927. J. H. II. 1683.) Rögtöni hatályú elbocsátás 4—5 hét multán sem késő, ha az ügy tüzetes megvizsgálására ennyi idő kellett. (C. 2402/1925. Gr. XX. 722.) Ha az alapszabály szerint csak a közgyűlés van jogosítva arra, hogy a társaság üzemének vezetőjét elbocsássa, azonnali elbocsátásra jogosító ok fennforgása esetében sem köteles a társaság azonnal rendkívüli közgyűlést összehívni, hanem ráér a rendes közgyűlés elé terjeszteni. (C. 5334/1924. Hj. Dt. XVIII. 107.) Felmondás nélkül a keresk. segéd el nem bocsátható, ha főnöke irányában durván és illetlenül viseli ugyan magát, de súlyos becsületsértést el nem követ. (C. 279/1885.) Kölcsönös becsületsértés esetében a szolgálatadó jogosítva van ugyan a segédet, a szerződési időtartam lejárta előtt is, felmondás mellett elbocsátani, de nincs joga ahhoz, hogy rögtön, felmondás nélkül bocsássa el, mert az ipartörvény 94. §. b) pontjában adott jogkedvezményt csak az veheti igénybe, akit az ott körülírt becsületsértés előidézésében vétkesség nem terhel, minthogy pedig alperes a történt összeszólalkozáskor előbb illette felperest súlyos becsületsértő kifejezésekkel, a felmondási időre járó egész illetményt nem kártérítésként, hanem függetlenül s egyszerre tartozik felperesnek az ipartörvény 97. §-a értelmében megfizetni. (C. 466/1898.) A felek közti szolgálati szerződés a munkaidő tartama és beosztása tekintetéből nem tartalmazván semmi rendelkezést, alperesnek, mint szolgálatadónak épségben marad az a joga, hogy erre vonatkozó intézkedéseket az üzletmenet érdekéhez szabottan az összes alkalmazottakat kötelező joghatállyal, belátása szerint megtehessen. Az a kívánság, hogy a többi alkalmazottal együtt a felperes is délutáni szolgálatot is teljesítsen, mint a kereskedelmi üzleti életben nem is szokatlan rendelkezés, egyáltalában nem ütközött bele a felek szolgálati jogviszonyának sem a szerződéses, sem a törvényi szabályaiba; e szerint pedig az 1884: XVII. t.-c. 94. §-ának b) pontjában ütköző és az azonnal való elbocsátásra alapot nyújtó magatartás volt a felperestől, hogy az alperes erre vonatkozó meghagyásának teljesítését megtagadta. (C. 4592/1923.) Az alkalmazottnak a szerződési munka teljesítésére képtelensége a munkaadónál kifogás nélkül eltöltött háromhavi szolgálat után már nem vitatható. (C. 1362/1925. Gr. XIX. 784.) Ha a főnök az 1889: XVII. t.-c. 94. §. gj és h) pontjaiba ütköző súlyos szabálytalanságok miatt nem él a rögtöni hatályú elbocsátás jogával, hanem alkalmazottjának ebből az okból felmond: ugyanazon cselekményért a rögtöni hatályú elbocsátás jogával utóbb nem élhet. (C 1221/1922. Hj. Dt. XVI. 18.)