László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

138 — K. T. 58. §. — A felmondási idő is a szolgálati időhöz számítandó, s az a fizetés veendő a végkielégítés alapjául, amely az alkalmazottat a felmondási idő lejártakor megillette volna. (Bp. tsz. 6206/ 1924. Hj. Dt. XVII. 102. B.) Özvegyi végkielégítés, ha a férj alkalmaztatása ideje alatt bekövetkező elhalálozása esetére van kötelezve, nem jár a férj öngyilkossága esetén. (C. 5100/1926.) 58. §. A segéd a szolgálatot fölmondás nélkül elhagyhatja: 1. ha a főnök szerződési kötelezettségeit nem teljesíti; 2. ha a főnök, ennek helyettese vagy családtagjai a segédet tettleg bántalmazzák, vagy ellene súlyos becsületsértést követnek el; 3. ha a szolgálat folytatásával a segéd egészsége vagy élete oly ok miatt lenne veszélyeztetve, mely a szerződés megkötésekor felismerhető nem volt. Ezen esetekben a segédet a fizetés és ellátás az egész felmondási időre illetik. E szakasz helyett most az 1884: XVII. t.-c. 95. §-a irányadó: 1884: XVII. t.-c: 95. §. A segéd felmondás nélkül azonnal kiléphet: a) ha az iparos, helyettese, vagy az iparos hozzátartozói őt vagy családja tagjait bántalmazzák, ellene vagy ellenük becsületsértést követnek el; b) ha az iparos szerződési kötelességeit nem teljesíti; c) ha darabszámra dolgozik és az iparos őt folytonos munkával ellátni nem képes; d) ha a munka folytatásánál egészsége vagy élete veszélyeztetve van; ej ha az iparos helyettese vagy az iparos hozzá-