László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

— Bevezetés. — g független. A beviteli-, a kiviteli- és az átmenő forgalom sima lebonyolítása pedig lehetőleg egységes szabályozást tesz szükségessé. A forgalmi élet ennélfogva napról-napra internacionálisabb jelleget ölt. b) Jogszabályainak kifejlődésénél állandóan nagy szerepe van a szokásnak. A hiteljogi törvények tehát nem elméleti, hanem legtöbbször gyakorlati jogot foglalnak magukban, c) Minthogy a forgalom az időnek és az alkalmaknak gondos kihasználására van utalva, jogszabályai egyrészt nem írhatnak elő időveszteséggel járó alakiságokat, másrészt egyszerű és gyors jogsegélyt kell biztosítaniok. Mindkét esetben azonban kérlelhetetlen szigorúságuaknak kell lenniök s ebből kifolyólag hatásuk alól mindazokat ki kell vonni, akikkel szemben a szigor alkalmazása méltánytalan volna. d) A hitel jognak a forgalom biztonsága érdekében az általános magánjog alapelveivel gyakran ellentétes rendelkezései vannak. Ennélfogva ügyleteinek, jogviszonyainak stb, érvényességéhez kivételesen a jogosság puszta látszólagossága is elegendő s ehhez képest megtámadásuk és megsemmisítésük lehetősége is ennek megfelelően nyer szabályozást, vagyis más szavakkal, a puszta alak és a színlegesség is jogvédelmet nyújthatnak. A hiteljog keretébe tartozó szabályoknak a jog egyéb ágaitól való elkülönítése abban az időben, midőn a javak forgalmának iparszerű közvetítésével jóformán egyedül csak a jogaikat „sine strepitu et figura judicii" megvédeni hivatott testületekbe tömörült kereskedők foglalkoztak, könnyű feladat volt, mert a kereskedelmi jognak mint zárt jogterületnek sorompói csupán azok előtt nyíltak meg, akiket ez a kor1"