Szende Péter Pál: Pótlás a Magyar hiteljog I. kötetéhez. A „kereskedelmi törvény és a reá közvetlenül vonatkozó joganyag”-hoz (Budapest, 1933)

— Vállalatok állami felügyelete. — 25 15. §. Költségmegtérítés címén csak a valóságos és szükséges költséget lehet megállapítani. A társaság igazgatóságának vagy felügyelőbizottságának tagja a társaságnak köteles beszolgáltatni azt a javadalmazást, amelyet a társaság leányvállalatának igazgatóságában vagy felügyelőbizottságában elfoglalt tisztsége után kap. A Felügyelő Hatóság ez alól kivételt engedélyezhet. 16. §. Elismert vállalati nyugdíjpénztártól járó nyugdíjnak vagy nyugdíjtermészetű járandóságnak a jelen rendelet következtében szükséges újabb megállapítására vonatkozó részletes szabályokat külön rendelet állapítja meg. L. a 6700/1933. M. E. sz. rendeletet alább. 17. §. A társaság csupán a jelen rendelet alapján megállapított javadalmazás, nyugdíj és egyéb járandóság folyósítására köteles; az ezt meghaladó összegnek kifizetését az igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tag, alkalmazott, nyugdíjas, özvegy vagy árva nem követelheti. Hatálytalan a szolgálati szerződésnek, alapszabályoknak, nyugdíjszabályzatnak, igazgatósági, közgyűlési vagy egyéb határozatnak olyan rendelkezése vagy más olyan intézkedése, amely az igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tagnak, alkalmazottnak, nyugdíjasnak, özvegynek vagy árvának nagyobb javadalmazást, nyugdíjat vagy egyéb bármiféle járandóságot biztosít, mint amekkorát a jelen rendelet alapján megállapítottak, vagy a felmondási időt a törvényesnél hosszabb időben állapítja meg. 18. §. Ha a javadalmazás csökkentése esetében az alkalmazott a csökkentett javadalmazásért nem hajlandó tovább szolgálatot teljesíteni, az új javadalmazás megállapítását közlő értesítés vagy határozat kézbesítésétől számított harminc nap alatt a szolgálati jogviszonyt — még határozott időre kötött szerződés esetében is — a törvényes felmondási idő megtartása mellett felmondással megszüntetheti. Felmondás esetében az alkalmazottat a jelen rendelet hatálybaléptekor élvezett javadalmazásnak a törvényes felmondási időre eső része és a törvényes végkielégítés illeti; ezt meghaladó végkielégítés vagy egyéb kártalanítás az alkalmazottnak nem jár.