Szende Péter Pál: Pótlás a Magyar hiteljog I. kötetéhez. A „kereskedelmi törvény és a reá közvetlenül vonatkozó joganyag”-hoz (Budapest, 1933)

— Elvi határozatok. — 3 helyettesítő szolgálati- és illetményszabályzatban kifejezetten kiköttetett. (776. sz. E. H. 1922. évi október hó 27-én P. II. 4894/1926. sz.) Több évben rendszeresen adott remunerációnak kifejezett kikötés hiányában is illetmény jellege van. (777. sz. E. H. 1927. évi január hó 27-én P. II. 3675/1926. sz.) Ha a munkaadó a szolgálati szerződés megkötésekor, vagy utóbb remuneráció fizetésére kötelezi magát, ezzel a remuneráció elveszti ajándék-jellegét és kötelezettséggé válik akkor is, ha annak összegét vagy mértékét előre nem is határozták meg. (778. sz. E. H. 1928. évi június hó 8-án P. II. 5942/1927. sz.) Az 1910/1920. M. E. sz. rendelet a felmondási idő mértéke tekintetében nem érinti a segédszemélyzet jogkörét meghaladó jogkörrel rendelkező alkalmazottnak bírói gyakorlaton alapuló felmondási igényét. (779. sz. E. H. 1926. évi május hó 6-án P. II. 6538/1925. sz.) A kereskedősegédnek és ipari vagy kereskedelmi vállalat tisztviselőjének szolgálati szerződésében a felmondási időt két évet el nem érő szolgálat esetében sem lehet az alkalmazott hátrányára az érvényben levő tételes jogszabályoktól eltérően szabályozni. (40. sz. jogegységi döntvény. 1930. évi január hó zott azonnali elbocsátására törvényes oka volt. A kereskedősegédnek és az ipari- vagy kereskedelmi vállalatok tisztviselőinek szolgálati viszonyait szabályozó 1910/1920. M. E. sz. rendelet 2. §-ának második bekezdésében meghatározott hosszabb felmondási idő megállapítása szempontjából a felmon1*