Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

Mt. 432. §. Kisajátítási törvény 27—28. §§. 43, 27. §. A gyárak és egyéb üzletek felszereléséhez szükséges tárgyak csak azon esetben esnek kisajátítás és megtérítés alá, ha elkülönítésük az épülettől jelentékeny rongáltatás nélkül nem eszközölhető. A felszerelés áthelyezésének költségei, és az ez által okozott netaláni értékcsökkenés azonban az illetőnek megtérítendő. 28. §. Bérlők, haszonbérlők és haszonélvezeti vagy más szolgalmi joggal birók igényei a kisajátítást nem gátolják, és rendszerint a kártalanítási összegből, s illetőleg annak törvényes kamataival egyenlítendők ki. Ha a kisajátítás a telkkönyvileg bekeblezett bérleti vagy haszonbérleti szerződésnek megszűntét vonja maga után, valamint ha a kisajátítás telekkönyvileg bekeblezett olyan telki szolgalmat szüntet meg, mely az uralgó teleknek nagyobb előnyére szolgált, mint amennyire a terhelt és kisajátított telek értékét csökkentette, ez esetekben a bérlőknek, haszonbérlőknek, vagy az uralgó telek tulajdonosainak igényei a jelen fejezetben megállapított elvek alapján külön kártalanítandók. V. ö. a 25. §-nál közölt határozatokat. Az 1881: XLI. t.-c. ért. a hbérlőnek a kisajátító ellen csak akkor van joga kártalanításra, ha a kisajátítás a tkvileg bekebelezett hbérleti szerződésnek megszűntét vonja maga után. (C. 1905. máj. 9. 8263/904.) Ha oly ingatlan sajátíttatott ki, amelyre az egyik fél t.-tulajdonos, a másik pedig felülépítményi és örök haszonbérleti joggal bir, úgy az osztott tulajdon esete forog fenn és az örökhbérlőnek nincs igénye ahhoz, hogy ezen joga a kártalanítási összeg t. kamataival egyenlíttessék ki, mert az örökbérleti jog sem tartalmára, sem terjedelmére nézve nem egyenlő hatályú az időhöz kötött korlátolt hbérleti joggal, az nem pusztán dologhozi, de valóságos dologbani jog természetével bir, ezen igényére nézve tehát magából a kártalanítási összegből elégítendő ki. A kártalanítási összeg a telektulajdonos és az örökhbérlő közt egyenlő arányban osztatott fel, mert ez adott esetben a felp. htulajdonosok javára ettől a megosztási aránytól való eltérés annál kevésbbé mutatkozik indokoltnak, mivel nincs eltérés felek közt az iránt, hogy a kisajátított területrészen felépítmény vagy valamely egyéb beruházás, mely a felp. javára külön számításba volna veendő, nem volt. (C. 1906. szept. 4.. 2149/1906.).