Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

44 Mt. 432. §. Kisajátítási törvény 29—30. §. A megosztott tulajdon tárgyának, vagy egy részének kisajátítása esetén járó közös kártalanítási összeg a fő- és haszonvevő tulajdonosokat rendszerint egyenlő arányban illeti meg. (A C. VII. tan. 2. sz. elvi hat.) (M. Dt. 1907. évi 138. 1.) (C. 1906. szeptember 4. 2149/1906. sz.) 29. §. A kisajátítás miatt a bérlő vagy haszonbérlő a szerződés megszűnését csak akkor követelheti: a) ha az egész bérlemény kisajátíttatik; b) ha a bérlemény egy részének kisajátítása folytán a szerződés feltételei többé nem teljesíthetők, vagy a bérlemény olyan változást szenved, hogy előbbi rendeltetésének többé meg nem felelhet. 30. §. Azon időponttól, amelyben a kártérítési összeg egyezség vagy határozat által jogerejüleg megállapíttatott, vagy amennyiben a kisajátított tárgy a kártalanítás megállapítása előtt foglaltaott el, az elfoglalás napjától kezdve a kártalanítási összeg után a lefizetésig, vagy letéteményezésig 6%-os kamat is fizetendő, hacsak az előbbi tulajdonos a kártalanítási összeg megállapítása után a használatot nem folytatja, mely esetben a 6%-os kamatok csak a tényleges átvételtől folynak. Az 1895: XXXV. t.-c. ért. most már csak 5%-os k. kell fizetni, A kisajátító a kisajátított területek birtokba vételének napjától fogva az 1881: XLI. t.-c. 30. §-a alapján az elfoglalt terület kártalanítási ára utáni törvényes kamatot köteles fizetni. (C. 1915. márc. 16. 4926/1914. sz. M. Dt. IX. 184. 1.) A kártalanítási összeg után a kamat csak akkor számítandó a birtokbavételtől, ha a birtokbavétel az ítélet jogerőre emelkedését megelőzi. (C. 1915. szept. 1. Pk. VII. 6472/1915. sz. M. Dt. IX. 297. 1.) A kisajátítási eljárás sürgőssége a kisajátítónak kötelességévé teszi, hogy az eljárás megindításának szorgalmazásával ne késlekedjék, mert különben neki kell viselnie azokat a hátrányokat, amelyek az eljárás megindításának elhalogatásával előállanak. Oly esetben, amikor a kisajátító az 1915. évben már birtokába vett ingatlanok kisajátítása iránt az eljárást csak öt év múlva tétette folyamatba, ez a hátrány az ingatlanok pénzbeli egyenértékének időközben bekövetkezett rendkívüli emelkedése következményeinek a viseléséből, vagyis abból áll, hogy a kisajátítónak el kell vesztenie az 1881: XLI. t.-c. 30. §-ának a különben fennálló birói gyakorlat szerinti kedvezményét, amely szerint t. i. a kisajátítási összegnek a birtokbavétel időpontjában volt érték szerint kellene meghatároznia és tűrnie