Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

212 Mt. 479. §. Tulajdoni igény ingatlanra. nem állhat útjában annak, hogy a peres felek közötti tulajdonjogátruházásának vitás kérdése peres felek között — akár mint úgynevezett praejudicialis kérdés — el ne döntessék. (C. 3544 95. M. 14.844.) A telekkönyvi tulajdonosok örökösei is jogosítva vannak az örökhagyó telekkönyvi tulajdonát képező vagyon átadását attól, ki azt birja, tulajdonkeresettel éppen úgy követelni, amint az a telekkönyvi tulajdonosnak jogában állott. (Lfi. 77. jun. 20. 5197.) Felperes nem bizonyította, hogy alperes a kérdéses területet elfoglalta és hogy birtoklása foglaláson alapszik; enélkül pedig magában az a körülmény, hogy a tagosítási térképen a határvonal szerint e terület felperes ingatlanához tartozónak mutatkozik, a kereseti kérelemnek megfelelő határozat kimondására annál kevésbbé szolgálhat elegendő indokul; mert a beltelek tagosítás tárgyát nem képezvén, a tagosítási térkép é'gy^ magában, a tényleges birtoklással szemben nem lehet irányadó. (C. 97. márc. 10. 5724/96. M. 14.481.) Budapesti tábla: A telekkönyvi tulajdonos által a birtok iránt indított perben nem szükséges, hogy valamennyi birtokban levő pereitessék, mert ilyen perben csak a felperes és alperes közötti jogviszony dönthető el. (2878/86.) Aki nem a tulajdonostól veszi birtokba az ingatlant s oly elődöt, akitől a birtokot jogszerűen megszerezhette, nem jelöl meg s eziránt magát kellően nem igazolta, a tulajdonosnak a birtokot átengedni s az okozott kárt megtéríteni köteles. (Ko. t. 1915. febr. 3. 1914. G. 381. sz. Té. XIX. 397. 1.) A hitelező meggyőződést szerezni tartozik arról, vájjon az a vagyonbeli tárgy, amelyből a megítélt követelését végrehajtás utján behajtatni szándékozik, csakugyan tulajdonát képezi-e marasztalt adósának. A per adatai azonban bizonyítják, hogy alperes ezt az óvatosságot nemcsak elmulasztotta, sőt amennyiben az ellenirathoz :/: alatt csatolt bizonyítvány tartalma, tehát saját bizonyítéka szerint adósának már 1886. évben sem volt ingatlan vagyona, rosszhiszemüleg vonta végrehajtás alá felperesnek ingatlan vagyonát, felhasználván azt, hogy adósának neve szintén K. D. volt. Az a körülmény, hogy alperes tulajdonjoga birói árverés folytán a végrehajtási bíróság végzése alapján kebleztetett be, csak azt eredményezheti, hogy az a bekeblezés eredetileg érvénytelennek nem nyilvánítható, de a fent kifejtetteknél fogva alperes irányában, akinek szerzése saját törvényellenes eljárásának következménye, hatálytalannak kimondandó és alperes az okozott perköltségben is marasztalandó. (C. 98. nov. 15. 5383. M. 16.045.) Ingatlanok birói árverésen való vétele nemcsak azon az alapon támadható meg, hogy a vevő a végrehajtatóval vagy a végrehajtást szenvedettel összejátszott a tulajdoni igénnyel biró harmadik személy megrövidítése, illetve e jogok érvényesítésé-