Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

192 Mt. 464. §. Jogkérdés uisszahelyezési perben. jogtalan foglalást követtek el, hanem csak azon jogukkal éltek., melyet felp.-nö reájuk átruházott. (C. 93. jul. 26. 7681. M. 12,193.). Felperes beismeri azt, hogy a közigazgatási bejárás alkalmával beleegyezését adta abba, hogy alperes házát az általa tervezett alakban tovább második emeletre felépíttesse és beleegyezését csupán azon feltételhez kötötte, hogy az uj építkezésből kára ne származzék; minthogy pedig felp. nem bizonyította azt, hogy alperes építkezése alkalmából a közigazgatási uton megállapított tervtől eltért, felperes az alperes által létesített változást tűrni tartozik és pedig annyival inkább, mert az újból építés alkalmából nemcsak a faldiszítményen, de a tetőzeten és a csatornán is történtek változtatások, amelyeknek előbbi állapotba helyezése nélkül, amire a kereset tüzetesen ki nem terjed, nem is volna helyreállítható (C. 93. jun. 26, 4918. M. 12,209. K A birói szemle eredményéből és a tanuk vallomásából megállapítható ugyan az, hogy 1891. évi augusztus 28-án NB. a felvett vázrajzon a), g), h). c) pontokkal határolt helyen az alperes által tett építkezés alkalmából a falat borító és abból kiálló faldiszítmény letördeltettett; továbbá, hogy mig alperes építkezése előtt a letördelt faldiszítmény a vázrajzon g), b), d, h) pontokkal jelölt és ennél meglevő diszítménnyel együtt egy oly összefüggő egészet képezett, hogy az egész diszítmény felperes 338. sz. házához tartozónak tünt fel, addig alperes 339. sz. házának építése, illetve második emeletre felemelése után a falnak diszítményétől megfosztott része alperes háza falához idomíttatott és ehhez tartozónak vakoltatott; mindazonáltal e tények nem szolgálhatnak alapul arra. hogy felperes sommás visszahelyezési kérelme teljesíttessék és a faldiszítmény előbbi állapotába helyeztessék. Ugyanis felperes beismeri azt, hogy az 1891. évi március 21-én tartott közigazgatási bejárás alkalmával beleegyezését adta abba hogy alperes házát az általa tervezett alakban tovább második emeletre felépíthesse és beleegyezését csupán azon feltételhez kötötte, hogy az uj építkezésből kára ne származzék: minthogy pedig felperes nem bizonyította azt, hogy alperes építkezése alkalmából a közigazgatási uton megállapított tervtől eltért, felperes az alperes által létesített változást tűrni tartozik annyival inkább, mert az újból építés alkalmából nemcsak a faldiszítményen, de a tetőzeten és a csatornán is történtek változások, amelyeknek előbbi állaDotba helyezése nélkül, amire a kereset tüzetesen ki nem terjed, nem is volna helyreállítható. (C. 93. jun. 26. 4918.). Az alp.-nek az a ténye, hogy a saját tulajdonát képező házának a felperes telke felől eső részén ablakot nyitott, mint a tulajdonból folyó szabad rendelkezésen alapuló jogos cselekmény, birtokháborítás tényét nem képezi. (C. 94. okt. 12. 9723. M. 12.189.).