Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

152 Mt. 439. §. Hitbizományok. V. ö. az 1894: XVI. t.-c. és az 1927: IV. t.-c. megfelelő rendelkezéseit. A hitbizományi vagyon haszonélvezete a hitbizományi birtokos halálával a várományosra nem öröklés, hanem az alapító oklevél alapján háramlik át; amiből önként következik, hogy hitbizományi vagyonra vonatkozván, örökösödési eljárásnak helye nincs, hanem a hitbizományi vagyon a várományos birtokába a hitbizományi bíróság által adandó át s csak abban az esetben, ha a hitbizományi birtokos után szabad rendelkezése alatt állott vagyon is maradt, pusztán ezen szabad rendelkezése alatt állott vagyonra vonatkozván, van helye örökösödési eljárásnak, amint ez az örökösödési eljárásról szóló 1894: XVI. t.-c. végrehajtása tárgyában 1895. évi 43194. sz. a. kiadott igazságügyi miniszteri rendelet 65. §-ából is kitűnik. A hitbizományi vagyonra vonatkozóan örökösödési eljárásnak helye nem lévén, hagyaték tárgyalásának sincs helye. Következésképpen a hitbizományi javak leltározásáért járó dijak megállapításánál az 1894: XVI. t.-c. 117., 118. és 119. §-ait, melyek a hagyaték leltározásának és tárgyalásának diját szabályozzák, alkalmazni nem lehet. A kir. közjegyző részére a hitbizományi vagyon leltározásáért járó dijat az 1880: LI. t.-c. külön szabályozza. Hitbizományi vagyonra az 1874: XXXV. t.-c. 194. §-át alkalmazni nem lehet, mert ezen §-nak azon rendelkezéséből, hogy a törvényszerű dijnál magasabb dijat, ha az egyezség nem létesül, a kir. közjegyző személyes bírósága állapítja meg, nyilvánvaló, hogy a kir. közjegyző a törvényes dijnál magasabb dijat csak a magánfelek megbízása folytán létesített ügyletnél követelhet. (C. 900. jun. 25. 322. I. M. 14734.) V. ö. a 26. §. után idézett jogszabályokat. 21. §. Az 1868: LIV. t.-cikkben szabályozott perorvoslatok a hitbizományi hatóság határozatai ellen is alkalmazhatók. 22. §. A hitbizomány alapítójának joga van hitbizományi rendelkezését visszavonni mindaddig, mig valaki ahhoz átadás vagy szerződés által jogot nem szerzett. Az akarat visszavontnak tekintetik, különösen ha az alapítónak később törvényes fi-örököse születik, ki nem foglaltatott a hitbizományban. 23. §. A hitbizomány birtokosa magára nézve lemondhat ugyan jogáról, de a lemondás az utódok jogait nem sérti. 24. §. A hitbizomány megszűnik, ha tárgya elenyészett, vagy ha az alapítvány szerint öröklésre hivatottak utódok nélkül kihaltak. Az utóbbi esetben a hitbizomány a köztörvény alá esik. A hitbizományhoz tartozó egyes vagyontárgyakat a hitbizományi lekötöttség alól az államfő feloldhatja.