Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

elő. De ifj. Horváth Csicseri József, Borda István, Németh János és öreg Horváth Csicseri József vádlottak a végtárgyaláson mindent tagadván, a csendőrség előtt számos tanuk jelenlétében tett önvallomásukat részint kicsikartnak, részint beléjük sugalmazottnak, mintegy szájukba adottnak állították s a vallomásaikban mutatkozó nevezetes egybehangzást, részint a véletlen találkozásból, részint a társaik vallomásának eleibök mondásából igyekeznek kimagyarázni. Nem áll azonban, hogy ezen vallomásuk kínzásokkal kicsikart volna ; mert bár e részben a bizonyítás minden módját megkísértették és még a végtárgyalás is a csupán ekkor megnevezett tanuk kihallgathatása végett elnapoltatott, nem sikerült semmi bizonyítékot előáliitaniok. Kertész Szets József tanú, ki az előnyomozás kezdetén épen ugy gyanúba vétetett, mint öreg Horváth Csicseri József, azt vallja ugyan, hogy őket néhányszor arczul ütötték, de semmi egyebet nem tud, öreg Horváth Csicseri Józsefet vérzeni nem látta, holott mellette volt és ha az a kényszer csakugyan olyan nagy lett volna, miből lehetne magyarázni,, hogy Kertész Szets József részességét a cselekményben el nem vállalta, jóllehet őt is arczul ütötték, mig ellenben öreg Horváth Csicseri saját fiára vallott, az utóbbi pedig, a ki maga is beismeri,, hogy őt egy ujjal sem bántották, midőn őt, a ki az időben más bűncselekményért letartóztatva volt, az előnyomozat színhelyére oda kisérték, azonnal elvállalta, hogy a cselekményben része van. De a vádlottak a bírósághoz bekisértetvén, rajtuk sértésnek nyomai nem is találtattak; az előnyomozat alatt február 12-én és 18-án a legnagyobb nyilvánossággal két izben is a börzönczei hegyen sok tanú előtt kihallgattattak, de rajtuk bántalmazás nyomait senki sem látta s akkor ilyesmiről a sokaság előtt említést sem tettek ; a kihallgatott csendőrök hit alatt vallják, hogy a vádlottak bántalmazva nem lettek, igy vallanak azon házi gazdák is, a kiknél ez idő alatt a vádlottak beszállásolva voltak, és nem szolgáltat gyanujelenséget Maiser Mari szakácsné vallomása sem, mert ez a mellette való szobából, a hol Németh János vádlott elhelyezve volt, éjjel csak egy hosszabban nyújtott «jaj •» szócskát hallott, sem az előtt, sem azután pedig semmi hangot,, holott, ha vádlottat ekkor kínozták volna, annak zaját is meg