Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

«»5 becsatolt telekkönyvi kivonattal bizonyította, hogy a kincslelet -színhelye kizárólag az ő tulajdona. (1893 deczember 13. 43988. szám alatt.) A budapesti kir. ítélő tábla : A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja, aképen, hogy 1. Lukátsffy Ödön és Faragó Sándor II. és IV. r. felpereseket keresetükkel teljesen elutasítja s az iratokat jelen ítélet jogerőre emelkedése után a most nevezett ügyvédekre illetékes ügyvédi kamara fegyelmi hatóságához áttétetni rendeli. 2. A Szilágy-Somlyón 1889. évi ápr. 20-án talált és jelen per tárgyát képező kincsnek a felperesi jutalékok kiszámításánál számbavehető valódi értékét osztr. ért. 37,863 frt 4 kr.-ban azaz harminczhétezer nyolczszáz hatvanhárom forint és négy krajczárban megállapítván, alpereseket végrehajtás terhével kötelezi a) hogy az I. r. felperes Teleszky Jozefát, mint a szóban levő kincslelet helyének tulajdonosát, a kitett 37,863 frt 4 kr. becsárból megillető egy harmadrészt 12,621 frt 1 kr.-t ezen felperesnek 15 nap alatt megfizessék. bJ hogy a találókat megillető egy harmadrészt pedig, vagyis 12,621 frt 1 kr.-t ugyancsak 15 nap alatt birói letétbehelyezzék, •egyéb tekintetben azonban az elsőbiróság rendelkezéseit helybenhagyja. Indokok: Köztudomású dolog, hogy a talált kincset illetőleg az országban az erdélyi részek kivételével, irott törvényünk nem létezik, hanem a talált kincs tulajdona a kir. rendeletek által szabályoztatott. Ezekből a kir. rendeletekből bizonyos az is, hogy ha a talált kincs 150 frtot túlhaladt, az három egyenlő részre osztatott fel, a földtulajdonos, a találó és a kincstár között ; és olyan kincsért, mely az iparművészet, történelem és tudományra fontos volt a közintézeteknek, múzeumnak, kir. egyetemnek, elővásárlási jog engedtetett és a jogosult részesek csak a becsárra tarthattak igényt. Továbbá a per során becsatolt kir. és kormányhatósági rendeletekből s igy különösen a keresetben idézett 1893. évi aug. 3-án 18,788 sz. a. valamint a G. alatti 1816. évi szept. 10-én kelt kir. rendeletekből nyilvánvaló az is, hogy az 1853. évi mái. i-ét megelőző időszakban a jogosultak kártalanításának kérdése s a