Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

186 közigazgatási jogszolgáltatás köréhez tartozott, a mennyibér a felett a biráskodást a fenállott kir. kamara gyakorolta. Végül köztudomású tény az is, hogy 1853. évi máj. 1 -tői fogva egész addig, mig az ausztriai általános polgári törvénykönyv hatályban volt (1861. évi jul. 23.), e törvény határozmányai szolgáltak zsinórmértékül; még pedig az 1846. évi márcz. 31-én kelt legfelsőbb határozmány tartalma szerint azzal a változtatással, hogy a talált kincsre nézve a kincstár összes jogigénye, de az addig elővásárlásra feljogosított közintézetek ebbeli előjoga is hatályon kivül helyeztetett. (Lásd osztr. p. t. k. függel. 47. szám.) Majd azonban, midőn az osztr. ált. polg. törvénykönyv hatálya megszűnt, az 5. és 6. sz. a. csatolt miniszteri rendeletek szerint is, de az alperesek részéről becsatolt nagyszámú hivatalos adatok tanúsítása szerint is az 1853. évi máj. i-eje előtt fenállott gyakorlat lépett újra hatályba ; a m. nemzeti múzeum is a szerint gyakorolta számtalan esetben elővásárlási jogát. Mindezek mellett a II. r. alperes által a birói hatáskör ellen emelt pergátló kifogásnak nem lehetett helyet adni. mert a D. alatti miniszteri tanácsi határozat szerint a jogosultak, a mennyiben a kincslelet belértékének alapul vétele mellett megállapított összeggel meg nem elégednének, további igényeikkel nyilván a birói útra utasíttattak és mert különben is a változott viszonyokhoz képest fejlődött joggyakorlatunk értelmében hasonló jogi természetű ügyekben a jogvédelem rendes utja, a polgári perut csak oly esetekben vonható meg, ha az a törvény által világosan kizárva van, mely eset azonban itt fen nem forog. A II. és IV. r. felperes Lukátsffy Ödön és Faragó Sándor felpereseket pedig azért kellett keresetükkel elutasítani, mert Faragó Sándorra nézve azt, hogy az ügyben —• noha még e pert megelőző folyamában — az egyik találó Kovács Istvánnak megbízottja volt, a 9. sz. a. csatolt beadványa bizonyítja ; LukácsflFy Ödönre nézve pedig az A. és 8. szám alatti, általa is aláirt leltár és jegyzőkönyv tanúsítja azt, hogy a másik találó Olytán Jánosnak szintén ügyvédje volt; mert e szerint a most nevezett ügyvéd felperesek az I874:XXXIV. tcz. 87. §-ában foglalt tilalomnál fogva az F. alatti szerződéssel képviseltjeiktől épen azt a jogot, mely-